29. VÁZSONYI VILMOS NAGYVÁRADON

Vázsonyi Vilmos dr. a nevezetes, nagytehetségû demokrata képviselõ tegnap délután a gyors­vonattal Nagyváradra érkezett, hogy a nagyváradi kereskedõ ifjak felhívására fölolvasást tartson.

A nagynevû vendéget nagy szeretettel fogadták és sokan mentek ki fogadására. Az érkezés és fogadás ünnepélyességeit és melegségét nem tudta megzavarni egy titkos összeesküvés sem, melyet a zsidó Vázsonyi ellen szõttek, de amely fiaskót mondott.

Foglalkoznunk kell evvel a fölsült összeesküvéssel. Minden jel szerint [a] katolikus körben szerveztek egy sereget, melynek az lett volna a föladata, hogy Vázsonyit a vonatnál „abcug Weiszfeld!” kiáltásokkal és füttyel fogadja.

Az aula s a nagyváradi klérus jegyezze föl a tegnapi napot. Mi valóságos önbirkózással tartottuk vissza mindig magunkat, hogy a Nagyváradon lappangó felekezeti gyûlölség lõporos tornyába csak egy kis szikrát is csiholjunk. Mert ismertük a jezsuita-módszert, hogy aztán mi reánk hárítanak minden felelõsséget. Duplán kesztyûs kézzel bántunk hát a nagyváradi klerikálisokkal. Ám az aula, a klerikális-fészek jogakadémia s a katolikus kör elvetették a kockát.

A fölbujtott sereget neki indította. Ismételjük: jegyezzék fel a tegnapi napot a nagyváradi klerikálisok. Õk megkezdték a felekezeti harcot s megindították az utcát. Ám õk lássák. A nagyváradi függetlenségi-párti szabadelvûek és zsidók pedig tudják meg, hogy a vasútnál az antiszemita heccet készítni akaró gyermeksereget Szokoly Tamás, a Kossuth-párt klerikális frakciójának elnöke biztatta s nagy keserûséget okozott neki, hogy nem minden úgy sikerült, ahogy a klerikálisoknak kellett volna.

Mert talán mondanunk sem kellett, hogy a tüntetõ sereg célja nem sikerült. Mikor a vonat megállott, harsány éljenzés között szállott ki Vázsonyi Vilmos. Folytonos lelkes éljenzés között ért kocsijáig s ebben a lelkes éljenzésben teljesen elveszett a kirendelt negyven-ötven gyermekember lármája s fütyölése.

Nagy kocsisor kísérte Vázsonyit a Fekete Sas szállodába. Itt üdvözölte formás beszédben, nagy deputáció élén Kovács S. János, a kereskedõ ifjak körének elnöke Vázsonyit, aki meghatva mondott a meleg üdvözlõ szavakért köszönetet.

A Fekete-Sas nagyterme már fél nyolc órakor csaknem tele volt. Tele voltak a karzatok is. Nyolc órakor lépett a fölolvasó asztalhoz Vázsonyi Vilmos. A taps, az éljenzés percekig zúgott s jó idõ múlva kezdhette meg fölolvasását, illetve szabad elõadását Vázsonyi.

A szabad előadás

Igazán zseniálisan választotta meg fölolvasása tárgyát Vázsonyi Vilmos. A Martinovics-féle összeesküvés történetérõl és annak õ vele legrokonabb vezérérõl Hajnóczy Józsefrõl tartotta szabad elõadását. Gyönyörûen felépített, okos, szép és nagyon értékes volt ez az elõadás. A Martinovics-féle összeesküvés nem volt tulajdonképpen összeesküvés. Elõkelõbb szellemek titkos társasága volt. Mint Kossuth Lajos mondta: a francia forradalom eszméinek magyar pacsirtái voltak e társaság tagjai, kik között tudásban, jellemben s önzetlenségben legnagyobb volt Hajnóczy József. Nemcsak nagy reformátor volt - mint Vázsonyi mondja - de olyan kiváló közjogász és joghistórikus, ki díszes helyet követel a magyar jogtudomány történetében. Vázolta aztán Hajnóczy életét egészen a vérpadig Vázsonyi. Aztán mûködésére, mûveire tért át, de elõbb rendkívül megkapó módon jellemezte az aufkléristák magyar korszakát, mikor olyan gyönyörûen s szabadon lehetett Magyarországon gondolkozni, bár a trón elve az abszolutizmus volt.

A fölolvasásnak, illetve szabad elõadásnak az a brilliáns mûvészete kapott meg mindenkit. amivel Vázsonyi úgyszólván a mi korunkba hozta Hajnóczy korát s bár nem kimondottan, de bebizonyította: mennyire rokon a demokráciának mai küzdelme a Hajnóczyék küzdelmével. Az az igazsága pedig Vázsonyinak, hogy a Martinovics-féle társaság kivégzett vezérei a polgárságnak s jobbágyságnak a mártírjai, valóságos szenzációs lelkesedést keltett a hallgatóságban. És e mellett egészen beszédje befejezõ részéig higgadt, majdnem hideg volt Vázsonyi. Mikor Hajnóczy radikális nézetének ismertetéséhez fogott, így kezdte:

- Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy amiket mondani fogok, nem az én nézeteim, hanem a Hajnóczyé. Mert - folytatta a debreceni esetre célozva - szép hazánkban a szólásnak a szabadsága nem valami nagy, de annál nagyobb a rágalmazás szabadsága.

Kitört a taps s percekig tartott. Egyáltalán pedig sûrûen akasztotta meg a zajos tetszés Vázsonyi elõadását.

És most nagyon kedves jelenetek ismétlõdtek meg. Amint Vázsonyi ismertette Hajnóczy nézeteit az egyenlõségrõl, a vallásszabadságról, parlamentarizmusról, papi javak szekularizá­ció[já]ról, közben egy-egy radikális idézet után percekig tüntetõen zúgott a taps.

Csodás felmelegedéssel, emelkedettséggel, majdnem prófétai ihlettel fejezte be beszédét Vázsonyi. Hajnóczyék porát szerte hordta a szél. Nyugvóhelyük sem ismeretes. E porokból kel ki a szabadság és demokrácia virága. A rabszolgák fölszabadítása egyre tart, tartson is. A küzdelemtõl megrettenni nem szabad. A harc vége a nép szabadsága lesz!…

Szûnni nem akart persze a taps és éljenzés. A hatalmas másfél óráig tartó, de végig lebilincselõ elõadást Kovács S. János köszönte meg.

A társas vacsora

A felolvasás után társasvacsorára gyûlt össze a polgárság a Fekete Sas alsótermében dr. Vázsonyi Vilmos tiszteletére. A lelkes hangulatú banketten Nagyvárad polgárságának színe-java jelent meg. Az elsõ pohárköszöntõt dr. Kovács S. János, a kereskedõ ifjak körének elnöke mondotta, a kör nevében üdvözölve dr. Vázsonyit, megköszönve neki szép és magvas felolvasását. Utána dr. Fodor Gyula magvas és tartalmas beszédben a demokrácia szép jövõjének képét festette meg, melyet örömmel kell szerinte üdvözölni pártkülönbség nélkül minden liberálisan gondolkozó embernek. A demokrata párt képviselõjét, dr. Vázsonyit éltette.

Feszült figyelem között emelkedett szólásra ezután dr. Vázsonyi Vilmos. Nem vezére õ úgymond a demokrata pártnak csak elõõrse, mely várja a sereg és a vezér eljövetelét. Olyan ma még a demokrata párt hódítása, mint mikor az osztrák ármádia meghódította a ma még hideg, kietlen Ferenc József-földet, abban a reményben, hogy lesz ott még élet lesz még ott meleg. Az ellene emelt rágalmakról emlékszik meg ezután és felháborodással utasítja vissza azt a rákent gyalázatot, hogy az õ érzése, az õ gondolkozása nem hazafias. Õ nem azokat tartja hazafiaknak, akik nemzetiszínûre akarják festeni az eget, hanem azokat, akik a magyar nép javáért, igazaiért és jogaiért küzdenek. Ebben a táborban gyakorolja a hazafiságot a maga lelke meggyõzõdése szerint és nem törõdik, nem ijed vissza a kalóz, az álhazafiak fenyegetéseitõl. Azért idézte ma fel a régi világból Hajnóczy emlékét, hogy bizonyságot tegyen arról, miszerint szabadelvûen és demokratikusan gondolkoztak azok az õsök, akiknek korcs utódai ma a reakció, a sötétség, a maradiság elveit hirdetik. A legszomorúbb a jelenben az, hogy csak õszbeborult aggastyánoktól hallhatunk ma beszélni a szabadságról, a haladás, eszméirõl, míg a reakcionárius eszmékkel megmételyezett ifjúság a demokrácia ellen kurjongató tacskók nem fogékonyak többé arra, hogy küzdeni, hogy lelkesedni tudjanak a magyarság érdekeiért, a nép millióinak szabadságáért és jogáért.

Reflektálva ezután dr. Fodor szavaira, bizonyítja azt, hogy a demokrácia és liberalizmus nem különböznek egymástól, mert a demokrácia a liberalizmus organizmusa, a demokrácia megtisztítja a liberalizmust a liberális párt frázisaitól és hazugságaitól. A liberalizmus élni fog mindenkoron, míg csak szabadon gondolkozó emberek lesznek, de a liberális pártok meg­buk­tak Európában mindenütt, megbukik Magyarországon is, hogy helyet adjon a demokráciának. Nem törõdik õ a névvel, nem bánja, hogy ki milyen párthoz tartozik, csak demokrata érzésû, gondolkozású legyen, de megveti, gyûlöli azt az embert, aki vele hasonlóképpen gondolkozik, de ellene küzd, mert így kívánja azt az érdek vagy a pártfegyelem. Az ilyen ember ne fogjon vele kezet. (Percekig tartó lelkes éljenzés és taps.)

Dr. Várady Zsigmond magvas és szellemes beszédben reflektált a dr. Vázsonyi által elmon­dottakra, buzdítván õt arra -, hogy továbbra is haladjon a demokrata eszméket megvalósító egyenes úton. Fehér Dezsõ Vázsonyi budapesti elvtársait, kik Nagyváradra is lejöttek, éltette. Rácz Dezsõ a nagyváradi sajtó munkásait, Gábel Jakab pedig dr. Vázsonyit éltette.

Nagyváradi Napló 1902. április 13.