30. CENZÚRA NAGYVÁRADON

- Hoványi és a Vesztaszüzek -

A cenzúra újra kísért Nagyváradon. Tegnap délután az ódon városháza nagytermében nem is egy, de több formában próbált erõhöz jutni. Ebbõl már méltóztatik sejteni, hogy mindez a színügyi bizottság ülésén történt.

Elõször is Hoványi Géza dr., a bizottság elnöke megijedt a Vesztaszüzektõl, mely nemsokára színre kerül a nagyváradi színpadon.

- Olyan frivol irányzat kezd - szólt - a színházban lábrakapni, hogy én le fogom vonni belõle a konzekvenciákat.

A konzekvenciák levonásától nem túlságosan ijedt meg a bizottság, de a cenzúra kísértése erõs visszatetszést keltett a bizottság komolyabb tagjainál. Kioktatták tehát Hoványit a szükséges elemi tudnivalókról, hogy a cenzúra semminemû formájában sem jogosult, hogy a közönség nem szorult erkölcsös gyámkodásra s hogy elvégre a színháznak pénztára is van.

Hoványi tovább féltette az erkölcseit, ám a bizottság szerencsésen napirendre tért.

Ám a cenzúra hívei nem nyugodtak. Fölállott Gerõ Ármin fõkapitány s kisütötte, hogy Somogyi Károly a Székely Irén ügyében tett kijelentéseivel a nõt sértette meg. Mellesleg szólván Somogyi Károly az ügyrõl a lehetõ legobjektívebb módon és a legtartózkodóbban beszélt. A Gerõ megfélemlítõ cenzúra-formája sem vált hát be. Sõt mindenki kellemetlenül érezte magát, hogy a fõkapitány észrevehetõ animozitással szól olyan kérdéshez, amit nem ismer s amihez nem ért.

De a cenzúra barátai nem pihentek. Újra Hoványi dr. szólalt meg egy ártatlan kuplé miatt, amelyet Bérczi énekelt a Gésák elõadásán, amely a népszerû Müller Salamonról szólott s amelyért Müller külön gratulált a kuplé írójának és elõadójának. Képzelhetetlen dühvel mondott kritikát Bérczi eljárásáról Hoványi s így rögtön elárulta, hogy voltaképpen neki valami más dolog miatt van oka haragudni. És mi nem akarunk kulisszaügyeket nyilvánosság elé vinni, de figyelmeztetjük Hoványi Gézát, hogy a kulisszahangulatokat vesse le magáról, mikor õ nem magán ember. Veszedelmes dolog, ha õ kulisszaperlekedések, házi ügyek hangulata alatt áll, mint hivatalos ember. És még veszedelmesebb volna reá nézve, ha belekényszerít bennünket, hogy az õ példáját követve mi is nyilvánosság elé vigyük a kulisszák egy és más ügyeit.

Végül pedig a cenzúra újra nem ért célt Nagyváradon. A színügyi bizottságok általában nem nagyon hasznos s még kevésbé komoly testületek, de a nagyváradi bizottságban mégis több az intelligencia, mintsem belemenjen valami nagy nevetséges komédiába s kompromittálja magát, mint azt legutóbb például az aradi tette.

Aki pedig ebbe nem tud beletörõdni, a maga vagy a más erkölcseit félti, vagy a vaskalap nem hagy neki nyugtot: vonja le a konzekvenciákat. A konzekvenciák levonása mindig hasznos és szép, de nem szóban, hanem tettben…

Nagyváradi Napló 1902. április 13.

(a. e.)