34. AZ ÚJ SAN-TOY

- Bilkey Irén bemutatkozása -

Mikor a színházi égen új csillag ragyog fel: terhes a levegõ, nehéz és villamos. Ez egy kicsit természettan és rajz ugyan, de igaz. Sõt a vihart is jósolják már és mi majdnem esküdni merünk, hogy a könnyek is hulltak, szívek is véreztek tegnap, mikor a Szigligeti Színház közönsége majdnem avval a hódoló, áhitatos lelkesedéssel akceptálta és ünnepelte Bilkey Irént, az új szubrett-sztárt, amilyen áhitatos, hódoló lelkesedés lüktet a San-Toy hold-dalának meleg, heves ritmusaiban.

Az új csillag jöttérõl már napok óta beszélnek a színházi váteszek s mi ezúttal hitelt adtunk a prófétáknak. Elhittük elõre, hogy ez a pompásan egyszerû, csodálatosan szõke, ezüsthajú, okos leány meghódít bennünket, ha akar. Hiszen úgy vártuk már, hogy hódolhassunk valakinek, aki a meghódolásunkra érdemes.

Ez az ezüsthajú, bájos leány, ez a Bilkey Irén nemcsak egyszerû, bájos és okos, de erõs leány is ám! Nem akart megcsinált úton jutni a szívünkig. Õ meg akart mérkõzni a reminiszcen­ciáinkkal, de új is akart lenni teljesen. San-Toy fiúruhája elõször volt rajta tegnap. „Én most - gondolhatta - megüzenem a harcot - a saját fegyvereimmel” és eljátszotta Székely Irén után San-Toyt. A többit pedig beszélje el önöknek a tegnapi este láza, lelkesedése, rivalgása. Egy picike, de édes, csengõ hang, az ezüst haj, az okos szempár. Egy bájos leány-egyéniség, mely csupa belsõ tûz, eredetiség és diszkréció - megnyerték a csatát.

Különben is virágokkal, csokrokkal indult meg a harc. Az elsõ dal és elsõ tánc pedig már el is döntötte a sorsot. Ennek a lánynak a picike, kis, édes hangja beszédesebb a táncánál s a tánca, a tánca, óh a táncáról csak versben lehet elég szépet írni. Gyönyörûség volt aztán nézni, mint hódoltunk neki. Taps, éljen, virág, mindez nem mond semmit. A hangulat volt csodásan meleg. Fáj, hogy ezt az édes, meleg hangulatot megrögzíteni nem lehet. De majd csak elvarázsol még hasonlóba Bilkey Irén.

Ennek a hangulatnak tartoznánk vele, hogy kérjük meg a többi szereplõt: engedjék el ezúttal az õ reájuk emlékezést. Csak a hangulat épségéért s egyetlenségéért, mert az elõadás a régi jó volt. Ám minden pietás dacára meg kell nagyon dicsérnünk Pogány Jankát, Dési Alfrédot, ki Krasznayt igen jól pótolta s a kuplézó Bérczit. E kizökkenés után pedig mondjuk el újra: új sztár ragyogott föl, villamos újra a levegõ.

Nagyváradi Napló 1902. április 18.

(ae)