37. A HOLDFOGYATKOZÁS

Nem hisszük, hogy nagyon sokan tartották számon a tegnapi holdfogyatkozást. Egy kicsit bajos is volt, mert mire a hold nekünk feltûnt, már ha megtörve nem is, de meg volt fogyva. Egyebekben pedig csúnya szeles, hideg idõ volt, amely nem kedvezett az égboltozati látni­va­ló­nak. A holdfogyatkozás különben sem a népszerûbb égi panorámák közül való. Legfõbb­képpen azért talán, mert nézéséhez nem kell kormozott vagy másképpen preparált üveg. Már pedig az nem is látnivaló, amihez könnyû szerrel hozzájut az ember. Észre tetszett talán ebbõl venni, hogy egy kicsit szimbolistáskodunk. A divatos esztétikai tévelyedés ellen beszélünk. Mi nekünk tetszik mindent preparált üvegen nézni. Persze ilyenformán sohse látunk tisztán. Ha aztán valaminek a helyessége, igazsága szinte szemünk elõtt fekszik, nem nézzük meg, mert nincs hozzá kormozott üvegünk… Nem áruljuk el, hogy minek az ötletébõl mondtuk el ezt a kis holdfogyatkozásos filozófiát. Gondoljanak minél több esetre…

Nagyváradi Napló 1902. április 23.