38. A TÁRSADALMI VISZONYOK

- Ez is epilógus -

Palotay László prelátus-kanonok õnagysága módfelett letárgyalta azokat, kik a társadalmi viszonyokat bántják. Mivel az ellenségünk sem foghatja reánk, hogy mi nem szoktuk bántani a társadalmi viszonyokat s mivel e letárgyalással kapcsolatban valami olyan vádat utasított vissza õnagysága, amely a mi vádunk is volt, egy kis epilógushoz mi is jusst formálunk.

Bizony, nagyságos és fõtisztelendõ úr, mi nagyon szoktuk bántani a társadalmi viszonyokat. Epés kötekedõ, izgága emberek vagyunk, akik mindennap ballábbal kelünk föl. Kevés dologgal vagyunk megelégedve, de talán a társadalmi viszonyok elégítenek ki bennünket legkevésbé. Mi azt tartjuk és hirdetjük, hogy a mai társadalmi viszony ok tarthatatlanok. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a magyar társadalom, amennyiben lehet ilyenrõl beszélni, kiskorú, mûveletlen, babonás és beteg. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a mai társadalomnak csaknem minden relációja igaztalan és veszedelmes. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a mai magyar társadalomban a papi és világi fejedelmeké minden: babonás hagyományok rabszolgaságban tartják a polgárság millióit. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a militarizmusnak, klerikalizmusnak s feudalizmusnak falait le kell rombolnunk, ha élni akarunk. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy avult hagyományok, szamár privilégiumok fölött gyõznie kell a munka érdemének s ha a csökönyös konzervatizmus[!], babona, önzés, felekezeteskedés, olcsó nemzetieskedés, korlátoltság elénkbe feküsznek - hát keresztül kell rajtuk tiporni. Ezeket tartjuk s hirdetjük mi és bántjuk, mindig bántjuk a társadalmi viszonyokat.

Kiknek áll érdekükben a béke? Az ellenségeinknek, akik a társadalmi viszonyoknak, a helyzetnek ma urai. Hiszen éppen úgy nõttek a mi nyakunkra, hogy mi beugrottunk az õ farizeus, békességet hirdetõ prédikációiknak. Õk a békesség leple alatt azért dolgoztak erõsen s azért gyötrelmesebbek ma a társadalmi viszonyok, mint bármikor, azért növekedett nagyra a reakció. Ebbõl a békességbõl nem kérünk már többet. Ellenségeink szarvait nem növesztjük tovább. Elég, hogy a békességnek, a társadalmi viszonyok kímélésének farizeus hirdetésével visszavetettek már bennünket egy-két emberöltõre. De bizony bántjuk ám a társadalmi viszonyokat! Nem akarjuk magunkat semmiképpen elnyeletni a reakcióval. Mi haladni s radikálisan akarunk haladni…

…No és még valamit. Palotay prelátus-kanonok õnagysága nem kívánhatja tõlünk komolyan, hogy törõdjünk bele minden földi állapotba. Hisz voltaképpen mi az õ tanítványai vagyunk: a negyvennyolcas idõk harcosaié. Õk is nekirontottak a társadalmi viszonyoknak, õk is radikálisok voltak. Mi azt akarjuk folytatni csak, amit õk akkor megkezdtek s aminek kevés eredményét is meghamisították a konzervativizmus, korlátoltság, önzés és klerikalizmus. Mi az új idõk negyvennyolcasai vagyunk, az új idõk Palotayai. Vázsonyi Vilmos és minden radikális az. Igaz, hogy a mi dolgunk sokkal nehezebb, mert a társadalmi viszonyok olyan szörnyen megromlottak, hogy radikális elõdeink is ellenségeinkké váltak. - A kor, az alkuvás, a növekedõ reakció, a kanonoki stallum megmagyarázza ezt a fordulást, de ez nem ok, hogy mi is kibéküljünk a társadalmi viszonyokkal. Nem azért, mert mi úgy sem számíthatunk a lelkünk metamorfózisát eszközlõ kanonoki stallumra, de mert a mi radikalizmusunk benne él a korban s a tömegek lelkében s mert a mi radikalizmusunk õszinte s nem ijed meg semmi konzekvenciától. Ez a mi epilógusunk!

Nagyváradi Napló 1902. április 23.

(ae.)