40. PETHES IMRE VENDÉGJÁTÉKA

- Cyrano de Bergerac -

Pethes Imrérõl olvastunk egyszer valamit, ami nekünk tetszett. Azt írta valaki róla, hogy nagyon kell neki küzdenie a maga mûvészetéért. Nagy dicsérete ez egy komoly mûvésznek. A mûvész ember önhitének glorifikációja ez. Jelenti azt, hogy még a taps sem tántorítja el. Pedig a taps megrészegít minden színészt.

Pethes Imre valósággal igaz apostola a maga mûvészetének, de olyan sejtésünk van, hogy nagyon sokszor mártírja is.

Pethes Imre nemcsak hogy olcsó sikerért nem áldozta föl a maga mûvészetét, de úgy látszik, mintha borzadna a közönség olyan magával ragadásától, ami sok úgynevezett nagy színészt is boldoggá tesz. Pethes Imre fél a zajos sikertõl és tapstól, fél, hogy minden taps áldozatot követelt az õ mûvészetétõl.

Pethes egyénisége átlátszóan állott elõttünk Cyrano alakjában. Olcsó színész, kevés súlyú színész ebben a szerepben minden öt percben megtapsoltathatja magát. - Pethes leszaggatta hõse bosszantó romantikus cafrangjait, beszélt és csak beszélt - milyen nagy dolog ez - minden rövid szavát beragyogta nagy intelligenciája s szinte elkápráztatott bennünket hideg, világos és mégis igaz fölfogásával, mellyel szerepét végigjátszotta. A közönség hamar értékelte, hogy ezúttal nem a gyönyörû, merész jambusok fölrengedezõjét fogja látni s Pethes mûvészetének meghódolt mindjárt. Ha az olcsó tapstól fél Pethes Imre, megnyugtathatjuk, hogy tegnapi nagy sikere s a sok-sok taps az õ mûvészetének megértése és értékelése volt. Csak a historikum kedvéért jegyezzük ide, hogy a második fölvonás második felében, az erkély jelenetben s az utolsó fölvonásban volt leghatalmasabb sikere a vendégnek, kinek rovására csak egyet írunk: néha önkényesen bánt egy kicsit a jambusokkal, régen nem játszhatta már Cyranot s felejtett egy kicsit néhol a szerepbõl.

Mindezt csak a historikum kedvéért. Imponáló nagy intelligenciájú mûvészember diadalmas estéje volt a tegnapi este különben. Nem olcsó este, értékes és becses.

A vendég mellett a régi jeles gárda nagyon tetszett. A rendezésben sok új és jó ötlet lepett meg bennünket.

Nagyváradi Napló 1902. április 24.