41. PETHES IMRE VENDÉGJÁTÉKA

Ocskay brigadérost láttuk tegnap este újra s bizonyisten nagyon lelkesedtünk. A brigadéros lelkesített bennünket. Az új brigadéros: Pethes Imre. Pedig éppenséggel nem játszott nekünk, a közönségnek. Pethes a modern nemes német iskola híve.

Odatapad ábrázolt alakjával a színpadhoz s nem játszik hatásosan, de áll, jár, tesz, beszél, haragszik, örül és elkárhozik igazán. Az ilyen hatástalan játék teheti meg aztán azt a csodát, hogy kiváltja a tüzet, a lelkesedést még azokból is, akik nehezen tüzesednek és lelkesednek. Pethes nem ismeri, nem akarja ismerni a színésziskola ódonságait, a közönségnek játszást, bókolást és hódolást. Õ becsületes mûvészember s csak azt teszi a színpadon, amit az õ mûvészete diktál. Hódító igazságával tegnap is hódított Pethes. Egy erõsebb kitörése ez igazságnak frappánsul hatott s szerepéhez különösen illett az õ érctelen, rekedtes hangja.

- Én az én hangomnak, az én rekedt hangomnak köszönhetem, hogy nem vagyok egészen rossz színész - mondta egyszer Pethes. A szép, csengõ hangú magyar színészek bele szoktak szeretni a maguk hangjába s szavaló gépek lesznek. Engem a hangom szépségtelensége más ható eszközökre utalt.

Felvonások közben hatszor, hétszer hívták ki Pethest, ki mellett Szarvasi jobb Szörényi volt, mint valaha, s nagyon meleg tapsokat kapott.

E. Kovács Mariska volt szép és gyöngéd Tisza Ilona tegnap is. A beteg H. Novák Irén helyett Kuliny Mariska játszotta a Jutka szerepét. Tóth Elek kitûnõ Jávorka, Bognár, Peterdi, Erdélyi, Bérczi stb. a régi jók. Sik Rezsõ nagyon bevált Tarics. Az elõadás örvendetesen elõkelõ nívójú. A rendezésben ismét sok ügyes korrekció. Ide iktatjuk egy ügyes, intelligens kardalosnak a nevét: Halmai. Meglepõen ügyes kamarás volt. Úgy halljuk, végzett színinövendék.

A közönség ellen volna csak kifogásunk, hogy újra elfelejtette megtölteni a színházat.

Nagyváradi Napló 1902. április 25.