45. NACIONALISTÁK

Róma most már elbújhat. A magyar nacionalisták, klerikálisok és junkerek Párizst imádják most már. Bécset és Párizst. Ma Méline-t s Tournade-t, aki a vad Brissont letörte, majdnem úgy imádják nálunk, mint a szép Luegert s Drumont bukását magyar könnyek is siratják. A magyar klerikális, nacionalista és junker lapok a szellemi megújhodást ünneplik a francia választások eredményében, s a magyarországi reakció azt hiszi, hogy most már minden lehetséges. Hiszen a radikális Franciaország is a reakcióé már!…

A mi saját külön nacionalistáinknak persze ezúttal sincs igazuk. A klerikális milliók elúsztak bizony Franciaországban, de hasztalan úsztak el. A nacionalizmus egy szûr alá fogta az összes reakcionárius elemeket, sõt az összes opponálókat. Az eredmény mégis alig valami. Öt-hat mandátum. Franciaország megmaradt a radikális haladás útján s bizodalma lesz tovább is mindazoknak, akiket sorsuk sötétebb országok iszaposabb földjéhez láncolt.

A mi saját külön nacionalistáink ujjongása komikus és bárgyú hát, de nagyon tanulságos. Nyomorult liberálisok, kozmopoliták, zsidók és ti többiek: íme lássátok a nemes erkölcsöknek, a tradícióknak, a hazafias érzelmeknek privilegizált õreit, a magyar nacionalistákat. Ez a hazafiság. Belgiumban a lelketlen klerikálisok leigázzák a munkások százezreit - a magyar nacionalisták kitûzik a trikolort s esetleg melléje a pápai zászlót. Ez a magyar nacionalizmus. És ilyen az új nacionalizmus világszerte. A legförtelmesebb hazugság s a legveszedelmesebb nyavalya. Kiaknázza a tömegek vad butaságát, a félmûveltek szenvedélyeit. A nacionalizmus voltaképpen internacionális szövetkezete a sötétségnek, butaságnak s a gonosz tekintélyek önzésének.

A magyar nacionalizmus még veszedelmesebb talán a többinél, mert ez áll legintimebb viszonyban Rómával s mert kibõvült a porosz junkerek veszedelmes ostobaságával.

A magyar nacionalizmusnak mindenütt van rokonsága, mert nagyon sokszínû. Leghason­latosabb a spanyolhoz, mert a papok malmát hajtja. Rokon a porosz junkerekével, mert a föld zsarnokságát célozza. Testvérségben él az osztrák keresztény szocialistákkal, mert a római vezetés közös s mert ostoba és galád módon gyûlölködõ, antiszemita. Talán közelebb áll még az orosz cézárizmus szelleméhez is, mint azokhoz, kik a humanizmust és a haladást szolgálják.

Bizonyítnunk sem kell, hogy a magyar nacionalistákban nincs egy csöpp igaz és hívõ hazafiasság. A magyarfaló Stadler nekik szentebb, mint a magyar irodalom, kultúra legnagyobb élõ alakja, Jókai Mór. A magyar görög katolikusok ügye nekik Hekuba, de vérkönnyeket sírtak a francia szerzetrendek [!] vagyonáért. A magyar nép pusztul, kivándorol, ám azok, kik Rómába mennek egy kis pápai áldásért, ügyet sem vetnek ilyen csekélységre. Az ország a csõd szélén áll, ám a magyar nacionalisták a magyar imperializmus hóbortjait hirdetik. Ez valami éhségfelejtetõ, speciális magyar gloire volna, de hihetõbb, hogy egy régi ideának a jelszava, a Marianum regnumnak.

Ez a magyar nacionalizmus. Egy nagy reakciós, nemzetközi szövetkezésnek a csapata. Nem csoda s úgy is lesz, hogy a nacionalizmus nemzetközisége a szociáldemokráciát fogja növelni, mely szintén nemzetközi.

A szociáldemokraták legerõsebb támogatója a reakciós nacionalizmus. És ez az egyetlen reménységünk és erõsségünk a nacionalisták ellen…

Nagyváradi Napló 1902. április 30.

A. E.