50. ZSAZSA ÉS BRÓDY

Pompás, érdekes két emberlény. Vasárnap véletlenül találkoztak együtt Nagyváradon Fedák Zsazsa és Bródy Sándor. Zsazsát második ízben látta csak még a színpadon Bródy, de valakinek, erõs, merész lánynak tartja, aki hódításra termett. Barátkozni azonban nem barátkoznak együtt. Két nagy szilajlélek öntudatlan tartózkodása, egymás elkerülése ez. Vasárnap azonban nem térhettek ki. A vacsoránál nagy társaságban együtt ültek. Gyönyörû­séges látnivaló volt, mint akadt egymásba, mint tülekedett egymással ennek a két merész embernek a lelke. Zsazsa a fiatalság merész taktikátlanságával hozta zavarba Bródyt, Bródy az õ diabólikus egyéniségével, mellyel keresztüllát az embereken. Egymást bírálták kegyetlenül s végre is Bródy Sándor egyszerûen így szólt:

- Különben igaza van, ha az én erõmet nem veszi semmibe. Mi vagyok én? Egy szegény kis zsidó író…

De erre már Zsazsa is kész volt:

- Nem. Maga nagy. Maga a nagy Bródy Sándor. De a nagy Bródy Sándor el sem tiporhat egy szegény kis lányt, aki csak él és küzd és nagyon sokat dolgozik.

Gyönyörû volt a két erõs ember küzdelme, kik meg akarták valósággal alázni egymást, hogy aztán mindezek után külön-külön konstatálják: milyen erõs és büszke ellenfelük akadt…

Nagyváradi Napló 1902. május 6.