51. A KARD

- Katonák és polgárok harca -

Nem, kérem, ne tessék megijedni: nem fogunk generalizálni. Ama bizonyos jó viszonyt polgárok és katonák között nem fogjuk éppenséggel zavarni, bár hogyha ez a jóviszony sokáig így tart még, nem lesz ebben az országban csak nyomorék polgár s degradált katona. Ez bizony szép lesz. No dehát ne generalizáljunk. Beszéljünk hidegen és elõkelõen ama harcról, melyrõl már röviden írtunk, s mely hölgyzene kíséret mellett folyt le szombaton éjjel a nagyváradi Lloyd-kávéházban.

A hölgyzenéhez - úgy hisszük - éppen úgy nincs több joga a katonatisztnek, mint a polgárnak, ahogy nincs a férfi, mondjuk cigányzenéhez. Sõt ez utóbbihoz még inkább lehetne, mert legutóbb is két volt katonatiszt állott be a cigánybandába. A Lloyd-kávéházhoz sincs több jussa a katonának.

A nõi negyedhegedûsre is éppen olyan joggal kacsinthat a polgár, mint a civil. A katonaság a mi tudomásunk szerint nem nõhódítás és polgárverés céljából nyeli el a mi kiizzadt millióinkat. Nekünk úgy tetszik, hogy valami más hivatása van a katonaságnak.

Újra ismételjük: nem generalizálunk. Csak a szombat éjjeli harcról s szereplõirõl beszélünk. Még a kardviselés sem privilégiuma a katonaságnak. Ha tetszenék nekem, állandóan díszmagyarban s karddal járnék. Mit gondoltak tehát Géczy, Patics és Bende tiszt urak? Azt gondolták, hogy a karddal a polgárt kell megölni, aki a kardravaló pénzt szerzi?

Vagy azt gondolták, hogy ilyen intelligens erõs városban, mint Nagyvárad az Úr 1902-ik esztendõjében s a militarizmusellenes szociális hangulat erõsödésében be lehet a terrorizmus uralkodását vezetni? Azt hitték, hogy a polgárok nyugodtan tûrik, hogy belõlük vagdalt pecsenyét csináljanak a katonatiszt urak?

Sajnáljuk Géczy, Patics és Bende tiszt urak esetét. Ez alkalommal ugyan nagyon szomorú dolog nem történt. De bár a kard nem tett kárt senkibe, bizonyos, hogy a kard volt az oka mindennek.

Mikor látják be már végre a tisztelt intézõ hatalmak, hogy a kardot le kell tétetni a katonával? A polgári társadalom már nemcsak elkeseredett, de elszántan dühös is. Sok oka van reá. Ne viseljenek háborút már tovább velünk a saját katonáink!…

Nagyváradi Napló 1902. május 6.

(a)