58. KÁRTÉVÕ SÁNDOR BESZÉDE

- Feudális urak a demokráciáért -

Pap Dávid után nevetséges dadogás volna, amit én Károlyi Sándor, ez új Kártévõ Sándor beszédes kirukkolásához szólanék. Ez a fõuzsorás oligarcha föl akarja akasztatni tudniillik az apró uzsorásokat. Már megmagyarázták azonban neki, hogy a kellemetlen francia forradalom óta nem éppen szokatlan dolog, hogy a hóhért is fölakasszák. De meg én, aki el-el szokok menni a végsõ konzekvenciákig, nem is igen értem az olyan finom disztinkciókat, minõ az áru és pénzuzsora kérdéséhez szükséges s nem értem meg, hogy galiciai Kahan Izrael mért inkorrektebb individium [!], mint nagykárolyi gróf Károlyi Sándor de genere Kaplony, ha tudniillik mind a ketten inkorrektek. No de mindezt alapos és tudós írástudók így és másként elmondták már Kártévõ Sándornak.

Oh, engem egészen más ragadott meg a díszes gyülekezet elõtt elmondott beszédben. A plutokrácia és szocializmus rémeitõl megriadt gróf a társadalmi erõk harmóniájának himnuszát zengte el szepegve s ugyancsak szepegve erõsítgette, hogy meg kell védenünk a liberalizmust s a demokráciát, mert máskülönben baj lesz.

Csak ne volna annyi vérem, amennyi epém van, de pompásan tudnék mulatni, hahotázni én most. Magamban befelé mulatnék s hahotáznék és talán írnék egy pársoros írást tekintetes dr. Bors Emil úrnak, aki Pécsen lakik s akit én csak az írásából ismerek.

Ezt a Bors Emil urat a napokban meg akarták lincselni a klerikálisok. Tehát Bors Emil nagy igazságokat mondott. Azt mondta el, hogy micsoda hazugság a magyar liberalizmus, micsoda istencsapás ebben az országban az ultramontánok befolyása s még más ilyen kézenfekvõ igaz dolgokat.

De aztán volt e mondások között egy isteni mondás. Olyasféle, amilyennek nyomában képzelhette el a vak Homér ama bizonyos homéri kacajt. Azt jósolta meg ugyanis Bors Emil: eljön az idõ, hogy Magyarországon a klerikálisok fogják megvédelmezni - a liberalizmust, hogy védekezhessenek általa a szocializmus ellen.

Pár soros írásban a lelkem odaadását küldeném most Bors Emilnek, mert aki próféta, az odaadást érdemel. Csendülj fel homéri kacaj! A profécia máris beteljesedett. Egy szegény klerikális féreg, aki alig tizenöt-húsz millió forintnak lehet csak ura, íme megdöbben a plutokrácia növekedésétõl és mégjobban megdöbben a közelgõ szocializmustól. Ilyen körülmények között egyebet nem tehet: fölcsap a demokrácia apostolának.

Hiszen ez mesébe illõ! Hiszen ez csodás! Hiszen, ha a szociáldemokraták tábora gyorsan szaporodik, megérjük még, hogy Vázsonyi Vilmos mellett találjuk gr. Károlyi Sándorékat!…

…Kifáradtam a kacagásban. Mintha mégsem éppen kacagnivaló volna ez a dolog. Mintha mégis csak Bors Emilhez kellene megtérnem s követnem õt az epefakadásban…

…Egy bécsi lap írta a minap, hogy degenerálódott a magyar turáni fajta s megérett az elpusztulásra.

Sovén nem vagyok, de a bécsi lapot hazugnak és gonosznak tartom. Ez a nép, ez a mi népünk nem degenerált. De a degenerálódás mentené meg. Ha a Kártévõ Sándorok s mindazok, kik a középkor históriai alapján állanak valamiképpen degenerálódnának.

Ha a Kártévõ Sándorokban volna valami a Dugovics Tituszok honmentõ virtusából, harakirit volna kötelességük magukon végezniök… Ha a feudális és papi uralkodás meg nem szûnik Magyarországon, ötven év alatt elpusztulunk. De mit bánják ezt a Kártévõ Sándorok, papok, mágnások, ultramontánok és buták!… Ugye Bors Emil professzor úr? A mi epénk pedig ömölhetik, amíg csak tart belõle.

Nagyváradi Napló 1902. május 29.

Ady Endre