68. FEDÁK SÁRI

- Vesztaszüzek -

…Cyprisrõl lehullott a lepel. A színház megmozdult. Az éhes, dühödt szemek fölfeszültek a színpadra. A jámborabb lelkek rettegtek. Ami pedig a színpadról leragyogott, az a szépségnek szûzies, ragyogó apoteózisa volt.

- Könyvet kellene írni ennek a csodaleánynak az ízlésérõl - suttogta mellettünk valaki.

És így van. Ez a leplét leejtõ Cypris többet elmond Fedák Sáriról a mi lelkes, tüzes, de darabos, odavetett írásunknál is.

Lám, a „Vesztaszüzek” második elõadására alig lézengtünk föl a színházba egynehányan és Fedák Sári tegnap premiert csinált a „Vesztaszüzek”-bõl. Az õ csodálatos egyénisége átfor­málta, megfinomította a durva hatásfegyverekkel máris majdnem teljesen lejáratott operettet.

A Fedák Sári Cyprise az igazi. Benne van a darab lelke, mely offenbachi, éppúgy, mint a Fedák Sári lelke. A Fedák Sári kacagásában megérzett a sírás elcsuklása, táncában, tüzes, szilaj, vértforraló táncában pedig a vérnek fátuma, az ellankadás.

Tegnap újra mélységes filozófus volt ez a leány: magát és mindent kicsúfoló istennõ. Akik pedig a komolysághoz és mélységhez szigorú formákat is kívánnak: hallhatták a dalt a fûzrõl. Megrázóbban nem filozofált még leány a világon, mint Fedák ebben a szent mozdulat­lanságban elzokogott dallal.

A színház zsúfoltig tele volt és még Fedák-estén sem volt lázasabb és lármásabb, mint tegnap. Szeretõbb ovációt alig látott még valaki a Szigligeti Színházban.

Az elõadás maga is megnemesült, - mint mondtuk s ünneppé vált Fedák Sári jelenvalóságától.

Nagyváradi Napló 1902. június 14.