86. A MÁRTÍR

Egy volt nagyváradi joghallgató ül most a szegedi államfogházban, Novákovicsnak hívják. Õ Novacovici-nak írja a nevét. A fiatal román mártírok között még Bolcas Lucián van olyan hírhedt, aki viszont most Nagyváradon idõzik itteni barátainál. Három hónapig ül az államfogházban Novákovics, mert megkoszorúzta Jancu sírját egy lázító beszéd kíséretében. Aki csak hírébõl ismeri Novákovicsot, szörnyen vad embernek hiheti. Pedig igen szimpatikus fiatal ember s romantikus, naiv, rajongó. Sokat évõdnek vele magyar rabtársai. Egy jóízû õsz ügyvéd bácsi egyszer így fordult a fiatal mártírhoz:

- Novákovics öcsémet kitiltották az összes magyar fõiskolákból. Jogász hát nem lehet már itthon. Hol fog akkor mártírkodni? Romániában? Hiszen ha Romániát majd annektáljuk, megsemmisítik az ügyvédi oklevelét.

Novákovics ügyvéd szeretett volna ugyanis lenni. Gondolkozott egy darabig, azután így válaszolt:

- Hát akkor leszek pápa, ki nem vándorolhatok. Külföldön nem lehet az ember - mártír!… Az ázsiai magyarok áldozata!…

Nagyváradi Napló 1902. július 27.