102. A TÖRVÉNY ÉS A BÍRÓ

- A szocialista esküje -

Az idõk és az idõk társadalmainak betegsége beszívódik a társadalom minden orgánumába.

Oláh Lajos, nagyváradi szocialista munkás, a törvény bírái elõtt állott s mikor vallomására esküt kellett tennie, így szólott:

- Tekintetes törvényszék! engedtessék meg nekem, hogy a polgári becsületemre esküdjem!…

Fassie bíró erre - ha jól hallotta egy kegyes politikájú lapot szolgáló kollégánk - Oláh Lajost erélyesen utasította rendre, figyelmeztetve az Isten és a törvény szentségére.

Ezek után nincs más hátra, minthogy kövessük Fassie bíró urat s figyelmeztessünk mi is valakit a törvény szentségére. Ez a valaki Fassie bíró úr.

Bíró úr, ön a bírói székben csak bíró. Nem lehet mindenki Magnaud. Ki nem érzi magában a reformátori erõt, az ne reformáljon. Ha valaki a törvény gyilkoló betûit csak vérengzõbbekké tudná tenni, az maradjon meg a törvény betûinél. Aki pedig a betûkre is rálicitál, az az istenítéleteket akarja visszahozni a földi jusztíciában.

Oláh Lajos két törvény mellett tett egyszerre tanúságtételt [!]. Az egyik törvény ma még nem kodifikált, de az lesz valamikor. Látják-e ezt, vagy nem látják a nagyváradi törvényszéki palotából, az mindegy. A világ azért nem áll meg s halad a szociális igazság útján. Ez az igazság ma még csak az Oláh Lajosok etikája, de õ nekik ez már törvény.

Ezt a törvényt tiszteli Oláh Lajos s az a hite, hogy a polgári társadalom a polgárokért áll fent s ebben a polgári társadalomban nincs felségesebb a polgári becsületnél.

A másik törvény a muszáj-törvény, a folyton változó. Az, amelyet kodifikáltak, s melynek egyik õre Fassie bíró is. Oláh Lajos e mellett a törvény mellett is tanúságtételt tett [!]. Ez a törvény neki jogot ad, hogy a polgári becsületre hivatkozást többre tartsa kegyes és naiv formuláknál. Oláh Lajos tehát két törvényt tartott meg s ezért megintette a törvények õre olyan módon, milyet egyetlen törvénydarabocska sem menthet.

Megpróbáljuk magyarázni a dolgot. Fassie bíró minden bizonnyal jámbor ember, a világ állapotával megelégedett, Istent félõ, komoly. Ilyen ember fél természetesen a nyughatatlan individiumoktól [!], akik nincsenek a mai világ sorával megelégedve. Az is majdnem bizonyos, hogy Fassie bíró úr a szocialistákat veszedelmes felforgatóknak tartja. Nincs ezen mit szégyenkezni. Ám mindez Fassie úr privát úri vélekedése lehet. A bíró, ha nem érti meg a forrongó társadalmat - nem kötelessége megérteni - olvassa a fejekre a paragrafusokat.

A mai rendet ne próbálja saját taktikája szerint is védeni. Legyen nyugodt. Elvégzi ezt helyette a társadalom uralkodó osztályain épült törvényhozó hatalom.

A bíró - ismételjük -, ha jobban nem cselekedhetik, legalább ne licitáljon rá az uralkodó társadalmi osztályok kodifikált önzésére: a paragrafusokra. Így is sújthat elég erõsen. Tudja ezt Fassie bíró úr…

Azért foglalkoztunk pedig hosszasabban a dologgal, mert a nagyváradi törvényszéknek egész sereg Fassiéje van, sõt fassiebbje és legfassiebje is.

Nagyváradi Napló 1902. szeptember 6.

A. E.