108. A TEMPERAMENTUMOK

Az ördögnek van kedve Bartha Miklóst bántani. Mióta újra lovagias férfiú lett, azóta pláne nem. Elvégre avval, akinek Kóbor Tamás a beleiben gázolt, akit mi, nagyok és kicsinyek sokszor megrugdostunk s aki ezután becsület-ügyekben bíráskodik - mi történhetnék? Még vakmerõbbé válik. Pedig oh be vakmerõ ez a Bartha Miklós!… Jezsuita lapjában most névtelen cikket olvasunk. Esküdni mernénk, hogy õ írta, vagy õ íratta. Valóban, nem csalódnak, kedves olvasók. A gazdáit védi Bartha Miklós. Károlyi Sándort és a többit. Hitvány ez a védelem. De hány naiv lelket mételyezett meg már a hitványságaival Bartha Miklós úr! Most Sándor Pálra haragszik. És a védelem végén megnyugtatja a „józan” zsidókat, hogy õ csak a mérges zsidókra haragszik, aztán így tesz pontot a védelemhez: „a Vázsonyi-féle temperamentumok föllépését éppen a felekezeti béke érdekében kárhoztatja ebben az országban mindenki”.

No hát ez már nagyon sok vakmerõség! Nem Bartha Miklós a fõcsatlós a becsületbíró agyontaposott, összerugdalt ember, hanem a gazdái érdemelnek érte pofont. Hát nem kellenek ugye a Vázsonyi-féle temperamentumok? Hiszen tudtuk mi ezt. De hogy merték ilyen vakmerõen kiíratni a lapjukban?…

Jó. Elmondjuk mi, milyen temperamentumokra van szükségük a Bartha Miklós gazdáinak. Sok-sok millió birkatemperamentumra legelõször is. Sok-sok millió parasztra, aki mind szeresse a száraz fekete kenyeret, a jó levegõjû falut és a túlvilági kárpótlást ígérõ papot. És azután? Mágnásokra, buta mágnásokra, akik kártyázni, szeretkezni, inni s pöffeszkedni jól tudnak, de a finánciák tudományából századrészét sem a Károlyi Sándor gróf tudományának. Papokra, kik õrködnek a birkatemperamentumok birkasága érdekében, de tüzessé válik a temperamentumuk, mihelyst egy kis világosság fenyeget. Jámbor lateinerekre, kik meg vannak a sorsukkal elégedve. Iparosokra és kereskedõkre, kiknek több ambíciójuk nincs, mint hogy a Károlyi Sándorok birkáinak szükségletét fedezzék.

Ilyen temperamentumok kellenének a magyar oligarcháknak. Szeretnének néhány dominiumot csinálni ebbõl az országból. Kasznár-rendszert igen. De mennyire igazuk van Vázsonyi Vilmosnak és Sándor Pálnak!… Aztán, mert gyalázatosan sok a szabadság még mindig. Egyelõre szükség van a Bartha Miklósokra és a Buday Barnákra is. Egyelõre…

Csodálatos dolog, hogy ezek az emberek nem érzik, mint növekedik ellenük a gyûlölet. Nem érzik, hogy egy nagy-nagy sereg van már, melynek dühtõl szorul ökölbe a keze, ha például a Károlyi Sándor gróf nevét csak hallja is. Hát nem számolnak ezek avval, hogy mi lehet ez egyre gyûlõ gyûlöletbõl?

A temperamentumokról akarunk írni különben csupán. Az agrárius, antiszemita banda vakmerõségérõl. De a jogos düh elragadta a tollunk. Pedig mi még békés temperamentumúak vagyunk. Vigyázzanak a Károly Sándorok és csatlósaik. Olyan idõk járnak, hogy csudák is eshetnek. Mi, polgárok birkábbak vagyunk a birkáknál. Mi tûrjük a megnyúzatást békésen. De a sok millió birka proletárból vérengzõ vadakat csinálhatnak a Károlyi Sándorok. Néhány fõúr vadászterületet akar ebbõl az országból. Vigyázzanak, mert ha így dolgoznak, a vadak fognak vadászni.

Ez a figyelmeztetés sohasem felesleges azoknak a temperamentumoknak, melyek azt hiszik, hogy Bartha Miklósokkal is le lehet csendesíteni a Vázsonyi-féle temperamentumokat.

Nagyváradi Napló 1902. szeptember 26.

A. E.