116. ANYA ÉS LEÁNYA

A katolikus nagygyûlés harcias pátere, Prohászka úr, akinek hellyel-közzel korcsmai stílusú beszédje kéjes gyönyörûséggel töltötte el a megjelent mágnás dámákat és urakat - neki rúgtatott a humanizmusnak is. A humanizmus - mondta Prohászka páter - leánya a krisztianizmusnak s nem szabad tûrni, hogy a leány az anyja fejére nõjön. Kegyetlenebb mondása nem volt ennél Prohászka úrnak s így bizonyosan tudjuk, hogy ezt tapsolták meg legjobban az áhítatos mágnás dámák parányi kacsói s a többi fõúri és papi tenyerek. Mert voltak nagyobb mondásai is Prohászka úrnak, de azokat nem lehet komolyan venni. Ez a mondása azonban több a programnál. Egy nagy ellenséges valóság, mellyel számolni kell s melynek nagy erejétõl mostanában különösen kell félteni a világot. A rekatolizálástól nem ijedünk meg, de a humanizmus nagy apparátussal való lejáratásától igen.

Hogy voltaképpen mint áll ez a dolog, íme egy kis példa. A humanizmus azt mondja szigorú december táján:

- Nem tudlak isteni csodával, egyszerre megváltani benneteket, szegény éhezõk és nyomorultak. De nyomorotokat enyhíteni kell. Itt az ingyen kenyér, a leves és a tej.

És erre Prohászkáék így válaszolnak:

- Mi nem adunk ingyen kenyeret, ingyen levest, ingyen tejet, de adunk megváltást és túlvilági boldogságot.

Tetszik most már látni, hogy az alma milyen messze esett a fájától s milyen nagy a különbség az anya és a leánya között?

Itt a régi harc újult meg. El akarják venni az emberektõl a világosságot s kárpótolni akarják avval az ígérettel, hogy majd az örök világosság fényeskedik neki[k]. És ma még milliók növekednek s élnek Prohászkáék szárnyai alatt. Ma még sok millió naiv ember megelégszik a másvilág ígéretével s engedi a földi világot a Zichy grófoknak, Eszterházyéknak. Ezért átok és veszedelem a harcbahívás a humanizmus ellen. De azt mondtuk, hogy kegyetlen is. Az anya nem olyan rossz, mint amilyennek Prohászkáék hirdetik. Krisztus a legelsõ és legnagyobb humanista volt és sohse hirdette, hogy az ecclesia: militans legyen, sem azt, hogy millióknak kell sötétségben és nyomorban élniök a dús fõurak és fõpapok kedvéért. Anya éppen olyan irgalmas volt, mint a leánya és Krisztusnak legméltóbb követõi: a humanisták. És akárhogy szörnyûködjenek a farizeusok: a szabadkõmívesek is, a humanizmusnak e diakónusai. A katolikus nagygyûlés eseményeire nem reflektáltunk eddig s nem akarunk ezután sem. Mert a türelmesek mi vagyunk. De a humanizmus ellen harcoló prohászkáknak odakiáltjuk:

- Gyalázzátok az anyát és leányát. Ellenségei vagytok a krisztianizmusnak és humanizmusnak, mi voltaképpen egy. Résen leszünk, óh, ecclesia militans!…

Nagyváradi Napló 1902. október 19.