130. IRODALMI REAKCIÓ

- Támadás Erdős Renée ellen -

Egy nagyváradi fiatal református teológus - így hallom - valamelyik lapban cikket szeretett volna ellenem közöltetni, mert minapi „Bethlen-kör” címû írásomban kikeltem a kicsinyes felekezeteskedés ellen s a kálvinista felekezeteskedés ellen is. Anarchistának s mit tudom én minek nevezett e cikkben s bizonyára avval is megvádolt, hogy a klerikalizmus malmára hajtom a vizet.

Most egy különös eset után megadhatom a választ az én ifjú hitsorsosom cikkére, melyet le sem közöltek. De ez a válasz természetesen nemcsak neki szól. Egy budapesti napilapban, mely állandóan hangoztatja, hogy protestáns és magyar érdekekért s a klerikalizmus ellen küzd, kíméletlen támadás jelent meg egy zseniális poétalány, Erdõs Renée ellen. Az erkölcs nevében. Tetszik érteni? Egy gyönyörû talentum merész, erõs szárnyait be akarja piszkítani, meg akarja tépdesni az erkölcs nevében egy lap, mely magát protestánsnak, magyarnak és szabadelvûnek vallja.

Figyelem és szomorúan figyelem, hogy ez a lap - mondjuk meg a nevét - a „Magyar Szó”, irodalmi kérdésekben milyen akkurátusan egy nótát fúj az „Alkotmány”-nyal. Minden új hangra, új erõre, új színre, új próféciára, szóval minden igaz talentumra egyformán pereátot kiáltanak. A „Magyar Szó” is és az „Alkotmány” is. A vonal felett kíméletlen tûzzel harcolnak egymás ellen, a vonal alatt csókolóznak. A politika és a politikai hatalom kérdésében két pólus e két lap - irodalmi és mûvészi dolgokban összeölelkezõ reakció.

Nagy jelentõsége van ennek. Ha csak politikai kérdésben liberális, sõt radikális valaki, süsse meg a liberalizmusát. Ez semmi, sõt kevesebb a semminél. De én - mint protestáns kálvinista ember - tiltakozom is az ellen, hogy ez a protestantizmus cégére alatt történjék. A protestantizmus nem a „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes” világfelfogások közül való. A hadakozó, tökéletesedõ, szabad és gondolkozó élet - az én hitem szerint - a protestantizmus s ennek az életnek mindenben és mindenütt meg kell nyilatkoznia.

Protestáns reakcióból nem kérünk. Nem volna különb a másiknál. Ezt a mai Németország példája mutatja. A klerikalizmus egyforma, akár püspökök, akár szuperintendensek, akár rabbinusok, akár dervisek dirigálják. Életet, gondolkozó és szabad életet kérünk. Különben is talán hamarabb meg tudnánk bocsátani a politikai reakciónak, mint az irodalminak…

Nagyváradi Napló 1902. november 26.

(ae.)