142. LEÁNDER NÉVNAPJA

Leánder, a hajdan vidám Leánder, ki immár fiskális, közéleti faktor és városatyajelölt, visszaemlékezett a napokban a szép idõre, mikor õ még humorista volt s csak Sipuluszra és Mark Twainre nem tudott derûsen gondolni. Megnézte a naptárját, hát látta, hogy ma Leánder napja van. A hajdani Leánder nagyon elérzékenyedett. Elhatározta, hogy ma újra humorista lesz. Elindult az utcán s minden ismerõsét megállította:

- Ma Leánder napja van. Barátságos névestét tartok a… vendéglõben. Nagyon szerencsés volnék, ha ön is megjelenne.

Talán már tetszik sejteni, hogy minden ismerõsének más vendéglõt mondott. Csak egy vendéglõrõl nem szólt senkinek. Ebben a vendéglõben, egy külön szeparéban akkor este vagy heted magával mulatott Leánder. A többi kilencven meghívott váltig átkozhatta. Leánderen az átok nem fogott. Olyan vidám, olyan bolondosan, kedvesen jókedvû volt, mintha még mindig nem volna más gondja, mint az olvasó közönség rossz gusztusa, mely Sipuluszt és Mark Twaint elõbbre helyezi Leándernél…

Nagyváradi Napló 1902. március 1.