144. A FÖLTALÁLÓ HUSZÁRTISZT

A nagyváradi Vilmos huszárezrednek volt egy szimpatikus, derék tisztje. Errõl hallottuk ezt az érdekes dolgot. A nyalka huszár egyszer leesett a lováról. A fejére esett és sokáig sínylette a balesetet. Mikor újra egészséges lett, ismerõsei csodálkozva látták, hogy a nyalka katona, a vidám ember, az elmés társalgó, a nõbarát egész más ember lett. Komoly és magába vonult. Otthon olvasott, tanult folyton. Késõbb bizalmasainak elárulta, hogy van egy pompás találmánya, amellyel õ vagyont fog szerezni. A kollégák közben elidegenedtek tõle. De még a jó emberei is úgy vélekedtek, hogy a derék katona beteg, rögeszméje van. Magyarországon hiába is próbált a találmányával szerencsét. Egyszer aztán levetette az egyenruhát s kiment külföldre. Németországban, Angliában s mindenfelé megfordult. Bizony sok nyomorúsággal s küszködéssel ment természetesen mindez. Ma a volt huszártiszt találmánya minden országban szabadalmat nyert. Õ maga egyelõre kétszázezer koronát kapott. Letelepedett a külföldön. Él urasan, csöndesen és „föltalál”… Talán el is felejtette már, hogy milyen más életet élt õ, mikor Nagyváradon volt huszár… Az eset maga patológiai szempontból is figyelemre méltó. Más magyarázata nem lehet, minthogy az esés folytán az agyvelõben valami transzformáció történt… A Lombroso teóriáját igazolja ez is s a természettudomány kétségtelen igazságát. Abnormális koponyával az ember lehet világhírû poéta, nagy államférfi, dühöngõ õrült s kegyetlen szörnyeteg. A zseni, a tehetség nem valami kivételes adomány. Egyszerû és esetleges koponyaberendezkedés…

Nagyváradi Napló 1902. március 2.