148. BEÖTHY LÁSZLÓ JAPÁNJAI

Sada Yakkóék budapesti vendégszereplése tudvalevõleg majdnem állásába került a „szent család” (így hívják a Rákosi-dinasztiát a nyílt ellenségek) Herbertjének, az ifjú nemzeti színigazgatónak. No de hát Beöthy Lászlót nem fogják harakirire kényszeríteni. Egyetlenegy embertõl féltek, mint aki fellázítja ellene a szélsõ balt, maga pedig úgy nekimegy Beöthynek, hogy kissé porcelánossá vált pozícióját darabokra töri-zúzza. Bõsz lesz, mint Kavakami. Ez a rettegett ember lett volna Sipulusz, de hála az égnek, mindennek éppen az ellenkezõjét cselekedte. A japáni csecsebecsék talán épen kerülnek ki a játékból. Mert hát a „szent család” száz kezû. A nagy Jenõnek magának ötven keze van. A szélsõbalon Sipulusz vigyáz. Szidi mama jelentõs pozícióját eléggé értékelni sem lehet. Fedák Sári szintén nagy ereje a „szent család” gárdájának. Egyelõre hát a „szent család”-ot nem kell félteni. Hatalmasabb az valamivel Széll Kálmánnál is…

Nagyváradi Napló 1902. március 6.