176. BETEG ATMOSZFÉRA

- Az abnormális időjárás -

Abban a szédületesen nagy világban, melyben ez a már kis parányi Föld bolygónk bolyongva libeg, szörnyû forrongások, titkos nagy harcok folyhatnak most. Valósággal bibliai nyelven lehetne írni a természet dolgairól. A hegyek megindulnak. A tûz városokat emészt meg. Az ég tüze zúz, pusztít. A nyár síró õszre változik. Megnyílnak az egek csatornái, medreikbõl kilépnek a folyók és sírván átkozódnak a népek ezrei.

És egyszerre ugy-e divatos lett az idõrõl beszélni? Bizony arról beszélünk mind. Tegnap például legalább tízszer volt Nagyváradon ragyogó szép májusi idõ s tízszer borult el az ég, tört ki vihar s hullott a zápor.

De történnek csodásabb dolgok is. Egy földbirtokos a lefolyt napokban egy nagyobb vadásztársasággal a borgói havasokban Panulec nevû hegyen vadászott. E hó 9-én esti 10 órakor a vadászsátor elõtt üldögélt az úri társaság és gyönyörködve nézte a derült csillagos eget. Az újhold épp lemenõben volt, amikor valaki észrevette, hogy ruháját vízcseppek borítják. Az egész társaság kivonult egy tisztásra és bámulva vették észre, hogy a tiszta kék égbõl egy csendes, de nagyon sûrû esõ hull alá. Felhõ sehol sem mutatkozott, mégis vagy 20 percig tartott a zápor. Mikor a hold eltûnt, mintha ez okozta volna a csodát, az esõ is megállott és csak a nedves föld mutatta, hogy itt valami rendkívüli dolog történt.

És hasonló rendkívüli dolgokkal lep meg bennünket nap mint nap a mi beteg atmoszféránk.

Zápor, vihar, jég, özönvíz, árvíz híre jön mindenfelõl. Sõt néhol rettenetes ködök is ülnek le a földre.

És még nem is lehet javulást várni az idõjárásban.

Egész Európában hûvös, esõs és mindenben rendkívüli az idõjárás. Még Nizzában [is] 11 fok a legnagyobb meleg. És minden prognózis az, hogy „lényegesebb változás nem várható”.

Nagyváradi Napló 1902. május 23.