178. P. MÁRKUS EMILIA

- Vörös talár és Fernande -

A májusi hirtelen nyár két elsõ nehéz levegõjû estéjén kellett történetesen nagyváradi vendégszerepléseit megkezdenie P. Márkus Emília asszonynak. Hogy pedig szinte zsúfolásig megtelítettük mégis a színházat mind a két estén, ez legtöbbet beszél a mi nagy rajongásunkról, mellyel vagyunk a legzseniálisabb magyar drámai mûvésznõhöz. Bizonyos dolog, hogy a mai és holnapi estén még 40 Celzius mellett is zsúfolt lesz a ház. Márkus asszony zsenije a két jövõ estén értékesebb kereteket kap, mint kapott tegnap és tegnapelõtt.

Pénteken ugyanis Brieux agyoncsépelt s hiúságánál csak tendenciózusságával bántóbb Vörös talár[á]ban lépett föl elsõ ízben a vendégmûvésznõ.

A drámaias parasztasszony szerepében, mely éppen nem parádés színész szerep, sokat, igen sokat nyújtott Márkus asszony, de nagy erejének teljességére nem ad teret ez a szerep. Ragyogó egyénisége, hangjának páratlanul dús skálája, ereje, tüze a nagy asszonynak természetesen hódított azért. Tapsolták és ünnepelték.

Tegnap pedig a Nemzeti Színházban csak a minap fölfrissített Fernande Clotilde szerepében láttuk P. Márkus asszonyt. Sardou tudvalevõleg fölmelegített Dumas-témát rázogat e darabjában kiváló mesteremberre valló kézzel és apparátussal, de alapjában naiv nekünk már ez a téma, kivált ha Dumas mester szikrázó lelke sincs sehol.

Amit Clotilde szerepére ad Márkus Emilia, az páratlan fejedelmi pazarlás. Csodálatos zsenijének pompázása ez az alak. Teljes egyénisége, szinte sokszorosodva ragyog benne. A lelkünk fájt, hogy ennyi izzó, ragyogó igazságot pazarolt el a nagy asszony olyan nagy hazugságra, mint a Fernande s mikor láttuk, hogy a színész zseni legnagyobb teremtõ ereje sem korrigálhatja meg az írót s nem hozhatja lelkünkig a maga lelkét.

Ám elválasztva Fernande mivoltától páratlanul dicsõséges a Márkus asszony Clotilde-je s érte érdemes volt a Nemzeti Színháznak Fernande-ot újra átdolgoztatni, ami nálunk egy kicsi bajt okozott, lévén itt Fernande régi átdolgozásában betanulva. Tegnap még lelkesebben ünnepelték aztán a mûvésznõt, aki alig gyõzte a hódolást megköszönni. Fényes toaletteket mutatott különben a szépséges vendég, ki mellett E. Kovács Mariska érzelmes és gyöngéd Fernande-je s P. Szép Olga víg és kedves Georgette-je érdemelnek elsõ sorban dicséretet. Somogyiné, Tóth Elek, Szarvasi és Kovács buzgolkódtak még az elõadás sikerén.

Nagyváradi Napló 1902. május 31.