179. IZIDORA DUNCAN

Ez a miss Izidora Duncan a reklám eleven csodája. Balekebb országot, balekebb népet nem talált a kontinensen, mint Magyarország - idejött hát egyenesen Kaliforniából. Megengedjük, hogy új, meglepõ és izgató az általa felfedezett és ellejtett klasszikus tánc, - de az már aztán határtalan vakmerõség, amit ez a fõvárosi reklám szárnyain nagyranõtt táncosnõ követel az õ produkciójáért. Amikor olyan neves nagy mûvészek, mint Márkus Emília, Jászai Mari, Vasquez Molina grófnõ, Újházi Ede, Burrián Károly és a többiek 100-200 forintért járnak le vendégszerepelni a vidéki színházba - akkor ez a táncoló dáma elég vakmerõ volt 500 forintot kérni egy estére Somogyi Károlytól. Erre az ajánlatra méltóbban nem válaszolhatott Somogyi Károly, mint hogy azt írta, hogy õ nem cirkuszigazgató és így a kisasszony vendégszereplésére egyáltalában nem reflektál.

Most azután, hogy mégis illõ módon kipumpolhassa Nagyváradot a mezitlábos miss - megbízásából egy Grósz Vilmos nevû úr megkereste Nagyvárad város tanácsát, hogy a szín­társulat eltávozása után engedélyezze a táncosnõ fellépését három estén át. Nem kér egyebet a kis hamis a tanácstól, csak a következõket: adják oda Duncan kisasszonynak ingyen a Szigligeti Színházat teljes világítással s ezenfelül engedjék meg a 100 százalékos helyár­felemelést, és mindezt azért, mivel õ nagyságát miss Izidora Duncannak hívják, aki mezitláb táncol.

Reméljük, hogy e szemérmetlen követelést válasz nélkül dobja a városi tanács a papírkosárba és vigyázz arra, hogy ez a mezitlábos csoda ki ne pumpolhassa a nagyváradi balekeket.

Nagyváradi Napló 1902. június 4.