180. NYÍLT LEVÉL JÁSZAI MARIHOZ

És mindezek után panaszkodó hangon fordulunk a magyar drámai mûvészet nagyasszonyához, aki oly lelkes cikkeket írt a magyar ipar támogatása érdekében és annyi nemes ambícióval, tudással és fényes talentummal vívta ki hajdanán a magyar és a komoly mûvészet tiszteletét. Kimondjuk nyíltan, irtózatos bûnt követett el Jászai Mari asszony a magyar mûvészet és a komoly színjátszás ellen, mikor olyan himnuszokat zengett ezen miss Izidora Duncan nevezetû táncosnõrõl, s olyan zajjal s hozsannával reklamírozta, hogy a jó hiszékeny s Jászai szavát nagyra tartó közönség beugrott neki és özönlött a hirdetett csoda megbámulására. S míg száz meg száz szegény magyar színész kenyér nélkül jár a fõvárosban, addig a mezítlábos csoda az õ hókuszpókuszai és Jászai Marinak hangos reklámai révén vagyonra tett szert és most folytatná a harácsolást a vidéken is az élelmes kaliforniai vagy Dob utcai táncosnõ - ha ugyan megengednék ezt neki.

Kérdjük Öntõl Nagyasszonyunk - jól van-e ez így. Nem gondolja, hogy ezek a mezítlábos csodák ferde útra terelik, megrontják a közönség nemes ízlését, mely eddig kielégítést talált a komoly drámai mûvészet gyönyörûségében. Olyan nagy ország vagyunk mi és olyan kevés a hivatott tehetséges mûvészünk, hogy szükség volt ideplántálni és nagyra fújni miss Izidora Duncant.

Ha mindez jól van így, úgy ne csodálja ám Nagyasszonyunk, ha öldösik az emberek egymást a belépõ jegyért, mikor miss Izidora Duncan ugrál a pódiumon; - ellenben kong az ürességtõl a színház, mikor egy Jászai Mari játssza Medeát vagy Élektrát. Dixi!…

Nagyváradi Napló 1902. június 4.