182. A FARKAS ÉS BÁRÁNY MESÉJE

Az ördög hordaná el a klasszicizmust, mégiscsak vissza-vissza kell térnünk hozzá. Íme a farkas és bárány meséje újra megismétlõdött. Erõs különben a gyanúnk, hogy pszeudum ennek a mesének a római származása. Valamelyik reformáció korabeli tudós ember csempészhette be ezt a mesét a többi közé. Olyan, aki ismerte már a jezsuiták hadakozási módját. Az történt, hogy az antiszemita farkas itt Nagyváradon újra nekiment a szemita báránynak, hogy miért kötekedik. A tornakör futball versenye adott erre alkalmat, honnan csöndesen kitudtak minden zilált vallásfelekezetû embert. Hisz nincs belõle semmi baj. Budapesten ugyan kilencven percentje a labdarúgóknak nem Krisztus híve, ám Nagyváradon másként is lehet ez. De felülkerekedni, gúnyolódni, rekriminálni mégis nagy merészség. Hát a karusszelen sem voltak kazárok? Ugyan, ugyan. Nem is tudnának a kékvérûek semmit sem csinálni a Lipótváros pénze nélkül. Megváltották azok bizony a jegyeiket a legelsõ helyre. De mi történt? Új elsõ helyeket csináltak, nehogy a fajmagyarok mulatságát az elsõ helyrõl nem tiszta fajmagyarok nézzék. De azért ott voltak. Itt, a tornakör versenyén sem érzékenykedésbõl maradtak el, hanem, mert rosszul késztették, rendezték az egész versenyt. Hiszen ha fenn tudtak tartani színházat s mi egymást - nem bojkottálják a tornaversenyt sem. És nem is olyan érzékenyek, mint bizonyos körök elhitetni akarják. A nagy érzékenység kevés büszkeségnek s önérzetnek a jele. Írja pedig mindezt egy keresztyén vagy keresztény. Ahogy tetszik…

Nagyváradi Napló 1902. június 6.