186. A PÉNZÜGYIGAZGATÓSÁG BOTRÁNYA

A nagyváradi pénzügyigazgatóság mostanában gyakran és mindig botrányokkal kapcsolatban beszéltet magáról. Humánus és népszerû persze nem volt soha ez a hivatal, de mégis azóta szaporodtak föl a botrányai, mióta Pfuhl Ágoston a helyettes igazgatója. Pfuhl úrról sokszor esett szó e lapban is. Õ vitette el a szegényemberek bútorát, õ akarta mindig megnyúzni az adófizetõ polgárokat, õ adott ki Bach-korszakba illõ parancsokat s réme alárendelt hivatalnokainak. A múltkoriban olyan módon garázdálkodott már Pfuhl úr s oly durván bántalmazta a pénzügyi tisztviselõket, hogy azok már nem tudtak tovább tûrni s följelentést tettek Pfuhl úr ellen. Jött egy osztálytanácsos. Evvel sikerült Pfuhl úrnak elsimíttatni az ügyet. A tisztviselõk kibékültek s visszavonták a panaszt. Tegnap leirat jön a pénzügyminisztertõl. E leirat Kovalszky Kálmán pénzügyi titkárt Trencsénbe, Ember Kálmán fogalmazót Pozsonyba, Szecsõ Vilmos fogalmazót Szegedre, Nagy Ferenc állami végrehajtót Sopronba, Szilvássy Károly nyilvántartót Miskolcra helyezi át - büntetésbõl. Mi volt a bûnük? Mert reprodukálták följelentésükben azt a trágár mondást, mellyel õket Pfuhl úr vérig sértette. És ez illetlenség. Pfuhl úr, aki ezt a mondást fejükhöz vágta, marad. Õ illedelmes. Csak a tisztviselõk, a rabszolgák illetlenek. Azt mondják, hogy még több áthelyezés is lesz. A Pfuhlok kedvelt emberek odafönt, mintaképei a derék pénzügyi tisztviselõknek. Hát üssön mi belénk a mennykõ, ha ilyennek tisztességes országban megtörténni szabad volna.

Nagyváradi Napló 1902. június 20.