188. A BÁRTFAI DRÓT

- Néppárti antiszemitáskodás -

Az „Alkotmány” ír a bártfai drótról, mely a mi viszonyaink között igen örvendetes tünete a becsületes vallási türelmességnek. Bártfa város tanácsa ugyanis az ortodox bártfai zsidók kérésére megengedte, hogy a szombati napra a szigorúan vallásos zsidóknak elõírt elkerítõ drót a város egész területét övezze.

A rituálék abszurdumaival nem szimpatiálunk [!], de ha már az úrnapi sok ágú és sok színû ceremóniákban még a hivatalos állam bevonását is néznünk kell s néznünk még egy csomó utcára hozását a vallási ceremóniáknak liberális gondolkozásunk könnyen kibékül a bártfai jámbor drótszállal. Ám a bártfai drótnak más haszna is van. A néppárt lapja végre egész nyíltan hangoztatja a bártfai drót ötleteibõl az „Üsd a zsidót!” kegyes jelszót.” A többek között így ír az „Alkotmány”:

A mi igazságunk a következõ: Önvédelemhez mindenkinek joga van a világon, sõt az önvédelemben az erõkifejtés is büntetlen; vim vi repellere Salus regni suprema lex esto. Nincs oly áldozat, mely elég nagy lenne, midõn a haza érdekérõl van szó. Ha tehát a történelmi jogon álló magyarság magára nézve veszélyesnek ismeri fel egy kis, ide bevándorolt, semmi jogcímmel nem bíró elemnek akár faji szokásait, akár jellemét, akár bárminõ tulajdonságát - jogunk van a veszélyt akár önvédekezés által, akár a veszélyeztetõ jogainak megszorításával elhárítani. - Ha beismerjük, hogy a zsidók nálunknál ügyesebbek, szorgalmasabbak, élelmesebbek, sõt tételezzük fel: okosabbak, ebbõl az következik, hogy 18 millió ember hajtsa fejét az õ igájukba.

Ez egészen világos, õszinte és érthetõ beszéd. Tessék most már máglyákat is ajánlani s proponálni talán egyéb kegyes és kipróbált eszközeit a szent inkvizíciónak.

Csak mégis kérünk valamit. Ne tessék a szent hazát belevegyíteni a dologba. Tessék egészen õszintének lenni. A szent haza sokszor érezte már gyötrelemmel, mit tudnak érte tenni az ultramontánok. Hát maradjon ki a szent haza a játékból. Mert mi aztán igazán tudni fogunk a szent haza érdekében okosabb, komolyabb, de harciasabb dolgot az „Alkotmány”-nál…

Nagyváradi Napló 1902. július 10.