203. A MAGYAR ÍRÓ SORSA

A kávéházban hírlapírók ültek együtt a múlt este. Jókedvû volt a társaság. Sorra évõdtek egymással. Egyszer csak az az ifjú író és hírlapíró került sorra, kinek a télen nem túlságosan nagy sikerrel mutatták be egy színdarabját a Szigligeti Színházban. Õ maga sohse vette tragi­kusan ezt a kudarcot különben. A beszélgetés egy darabig komoly mederben folyik Lenauról s a Lenau-ünneprõl nagy lelkesedéssel a társaság két tagja [között]. Hirtelen belevág a diskurzusba egy magát sovinisztának hirdetõ szerkesztõ s komolykodó, szinte mélabús hangon jegyzi meg:

- Ilyenek vagytok ti magyar újságírók. Lelketekkel ott tudtok lenni egy sváb poéta ünneplésénél s nem vagytok ott, mikor egy derék magyar író darabját - kifütyülik…

…A híres premieren tudniillik csakugyan nem volt ott a két hírlapíró. A soviniszta férfiú azonban hozzá teszi még a következõ sóhajtást:

- Ilyen a magyar író sorsa…

Nagyváradi Napló 1902. augusztus 17.