205. A RENDELÕSZOBA VIRÁGAI

Valahol az Érmelléken, egy kis városban segíti elõ a temetkezési és sírásó ipar föllendülését az a doktor úr, kirõl ez a nóta szól. (De hát a doktorokról van mindig valami megénekelni való.) Illetõleg most az egyszer mégsem õróla szól, hanem arról a fekete táblácskáról, melyre távollétében a gazdaasszonya a betegeket szokta följegyezni.

Az orvos úr ti. még a boldog legénykor állományába tartozik és házvezetõnõt tart. Gyakran megesik, hogy a szomszéd faluba kell mennie a betegeihez és ilyenkor keresik fel odahaza a legtöbben. Ekkor nagy feladat hárul a gazdasszonyra. Fölteszi az okulárét, ujjai közé szorítja a zsinegen függõ kis ceruzát és nagy, régimódi betûkkel írja föl a betegek nevét a bajukkal együtt.

Mikor aztán az orvos úr haza jön, ilyenféle ékes dolgok olvashatók a táblácskán:

- Itt volt Dömötör István - a fejével; Szekeres Kiss Péter - a szemével. Csura Pálné - a kezével; Fodor András - a ballábával.

Vagy: Máthé Béni - a fogával; Kohn Mózsiné - a hasával; Szelid Nagy Jánosné - a nyelvével.

Azonban a doktor úr már egészen megszokta ezt a stílust. De legutóbb mégis meglepõdött, amint odatekintett. Ugyanis többek között ez állt ott:

- Itt volt a nagykalapos kisasszony - a szívével.

Nagyváradi Napló 1902. augusztus 22.