207. KOSSUTH ÉS A SZOCIALISTÁK

A magyarországi szociáldemokrata pártszervezet a következõ határozatot hozta Kossuth Lajos születésének százéves évfordulója alkalmából:

Kimondja a párt, hogy az ünnepen nem vesz részt s minden irányban passzív marad. Félreáll az ünneplõk sorából s disszonáns hangokkal nem zavarja se az ünneplõk áhítatát, se kegyeletét. A szociáldemokrata párt respektálja a kultuszt, melyet a nemzet nagy fiainak emlékezete körül kifejt; de ha e kultusz fejlesztése a kegyelet megnyilatkozása elé semmiféle akadályokat nem is gördít, a párt a maga részérõl egyetlen szóval, egyetlen tettel sem akar hozzájárulni ahhoz, hogy ez az ünnep más legyen, mint a polgárság ünnepe. A párt azzal indo­kolja távolmaradását az ünnepélyrõl, hogy Kossuth csak a szabadságnak azon intéz­mé­nyeit iparkodott fölépíteni, amelyek a polgárság és a nemesség közti viszonyt tették kedvezõbbé a polgárságra nézve, de politikai munkásságából szándékosan vagy a munkáskérdések iránti érzéketlenség következtében kizárta a munkásosztály érdekeit. Kossuth Lajos megszerezte a jogokat a polgárság részére, mely azokat elõbb feladta, vagy elraboltatta, de a munkásság akkor is jogfosztott volt s most is az, mert a jogok osztogatásánál meg­feledkeztek róla; felhasználták erejét a küzdelemhez, azután félretolták.

A jobbágyság felszabadítása nem volt cél, csak eszköz, amellyel az osztályállamot megmenteni akarták. Fel kellett szabadítani a jobbágyságot, hogy mámorában azt higgye, hogy a maga szabadságát védelmezi, mikor az idegen ellenséggel szembe száll. A régi elnyomott jobbágyból kizsákmányolt bérrabszolga lett s ezért nincs oka ma ünnepelni.

Szinte rosszul esik lenyomattatni ezeket a sorokat. Nemcsak a gyalázat fáj, amit e sorok Kossuthra hánynak, de fáj az is, hogy a magyar szocialisták, kiknek igazait végre is mind többen kezdik elismerni s nem [egyszer] védtük meg magunk is, ilyen rettenetesen meg tudtak botlani. Higgyék el nekünk a magyar szocialisták, hogy a „burzsoa sajtó száz cikke nem ártott annyit az õ ügyüknek, mint az õ határozatuk csak magában, minden kommentár nélkül.

Ebben a határozatban bennsír legelsõsorban is a magyar szociáldemokratáknak legnagyobb bajuk, hogy vezéreik egy csöppet sem politikusok. A magyar szociáldemokraták félszáz évvel hátravannak. Õk még mindig csak a szociáldemokrácia legutópikusabb jelszavain nyarga­lásznak.

Az adott körülményekkel, a valósággal harcolni s egyezkedni nem akarnak. Nagy baj ám ez. A kultúrországok szociáldemokratái már mind jól tudják azt az abc igazságot, hogy a revolució-nál van nagyobb igazság: az evolució. Az emberi társadalmat nem frázisok, de okos és állandó lépések viszik elõre. Lenne-e vajon ma nálunk szociáldemokrata párt s lehetne e pártnak csak küzdeni is, ha nincs Kossuth? A polgárság fölszabadítása uvertürje volt a munkásosztály bevonásának a jog sáncaiba s a szociális haladás útján Kossuthnál alig van fényesebb lángoszlop. És aztán a magyar népbõl a Kossuth-kultuszt kiölni nem lehet. Nem politikusabb lett volna a magyar szociáldemokratáktól, ha magukénak ismerik Kossuthot is, mint Petõfit, ha esetleg külön is, de fényesen ünnepelik s evvel hozzáférkõznek a néphez?

Nem volt helyes és okos a magyar szociáldemokraták határozata s mi sajnálkozunk nagyon e határozat hozóin.

A szociáldemokraták lapja hosszasan indokolja e határozatot s végül ezt írja:

De nem veszünk részt az ünnepen azért sem, mert nem akarjuk magunkat másodszor is kizsákmányoltatni a függetlenségi eszme és szemfényvesztõ harcosai által. Nem jelenünk meg olyan ünnepélyen, melyet a függetlenségi Kossuth-párt egyrészt a maga csõdbe jutott népszerûségének helyreállítása, másrészt pedig a maga anyagi érdekeinek elõmozdítására felhasznál. Megjelenésünkkel nem adunk módot a függetlenségi pártnak arra, hogy reánk is mint az õ erõsségére utalhasson, s megjelenésünket a függetlenségi eszme sikeres hódításának és népszerûségének javára írja. Mindezzel nem akarjuk, hogy [a] becsben és értékben gyarapodott függetlenségi párt a maga értékének tudatában ezután még drágábban adja el magát a kormányhatalomnak. Vannak hitvány csecsebecsék, melyeket az antikvitások patinájával vonnak be a kalmárok, hogy drágább árért adhassanak túl a limlomon. Mi nem adjuk oda patinául magunkat.

Nem jelenhetünk meg az ünnepen egy olyan párttal, mely a politikai tisztesség utolsó foszlányait is elvetette magától. A Kossuth-ünnep mozgalmát az elsõ naptól kezdve figye­lemmel kísértük, s minden figyelmességünknek az lett az eredménye, hogy a Kossuth-párt az ünnepet nemcsak politikai, de kivált anyagi tõkék kovácsolására használta fel.

Kossuth Lajost nincs okunk megünnepelni annál kevésbé van okunk részt venni, azon az ünnepen melyet a párt rendez, mely a 48-as eszmék szellemével épp úgy kalmárkodott, mint a kegyelettel.

Nem tudnak meggyõzni bennünket a szociáldemokraták sehogysem. Határozatuk bántó, helytelen, oktalan és nagyon sokat árt a szociáldemokrácia igazainak. És a Kossuth-pártnak is - akaratlanul - használtak vele.

Nagyváradi Napló 1902. szeptember 7.