208. OLCSÓ GRATULÁCIÓ

A távíró drót a tegnapi napon bõven röpítette a táviratokat Nagyváradról - Kaposvárra. Somogyi Károlyt jubilálták a pátriájában egy házias, de kedves és meleg ünnepséggel. Egy nagyváradi színházi habitüé, ki nem pazarságáról nevezetes, tegnap egész napon törte a fejét, mint kerülne legkevesebbe a kaposvári gratuláció. Sok szerencséje volt. A kávéházban egy ismerõs társaságot talált, mely egy majdnem rõfös hosszú, színes és meleg gratuláló táviraton dolgozott. Kaposvárra szánták persze s mind aláírták.

- No, most hordárt kellene keríteni.

Ez nehezen ment. A nagyváradi hordárok arról nevezetesek, hogy kellõ alkalmakkor úgy elbújnak, hogy nem lehet rájuk taláni. A habitüé megszólal.

- Én úgyis a Fekete Sasba megyek s majd onnan elküldöm a hordárommal.

Átadták neki nagy köszönettel a távirat díját, a hordár díját s a szöveget. A habitüé pedig elindult a - távíró hivatalba. A hordárdíjat megspórolta s mellékesen a távirat alá, az összes nevek elé odaírta - a saját nevét…

Nagyváradi Napló 1902. szeptember 7.