214. VIHAR AZ ÚJ KÉPVISELÕHÁZBAN

A gótíves, drága és elfuserált új országházban tegnap volt az elsõ ülés. Szabad, önérzetes országban ez az ülés nagyszerû ünnep lett volna. Ott lett volna az ország uralkodója s lelkesedés, hit és erõ lángolt volna föl a szívekben.

Az új magyar parlamenti palota fölszentelõ ülése nem ilyen volt. Viharral, háborúval vonultak be az új palotába a magyar képviselõk s örvendeznünk kell, hogy legalább vihar és háború volt, ha már a fölszentelõ ülés nem lehetett olyan, mint amilyen szabad, önérzetes országban lett volna.

A függetlenségi párt, mely eddig paktumokban laborált, tegnap megemberelte magát. Annyi méltatlanság, sértés és gyalázat esett mostanában rajtunk, amennyit paktumokkal elintézni nem lehetett.

Nagyvárad képviselõje, Barabás Béla vetette el a vihar magvát s dicsérjük érte Barabás Bélát.

A bécsi Burgig biztosan elhatott e vihar s elhatott messzebb is. És jó, ha elhat minél messzebb. Lássák már végre, ahol kell, hogy a gyalázatosságokat végletekig tûrni nem fogja ez az ország. Ahhoz semmi közünk sincs, hogy esetleg a tegnapi vihar Széll Kálmánt kiröpítheti a miniszterelnöki székbõl.

Csak minél hamarabb. Rosszabb nem jöhet. De okulni fognak, okulniok kell Bécsben. Okuljon mindenki. A király is. Mészárszékre vitetni magunkat nem engedjük.

Óhajtjuk, hogy a függetlenségi párt tegnapi háborúkezdése ne csak a paktálás vádjának cáfolata lett légyen. A függetlenségi párt legfõbb kötelessége - hogy az udvar és kamarilla ellenõrizõje, esetleg ostorozója legyen. Ezt a kötelességét állandóan teljesítenie kell, de soha jobban, mint most, mikor egyebek mellett az új parlamenti palota megnyitására nem jön el a magyar uralkodó, aki mint egy képviselõ mondta - egy-egy apácazárda avatására, hadastyánünnepre, sõt ebkiállításra is sokszor és szívesen elmegyen. A tegnapi viharra hát szükség volt s a következõkre szükség van.

Nagyváradi Napló 1902. október 9.