215. SVIHÁKOK

- A Szigligeti Színház premierje -

Óh Audran mester és ti többiek, ha már meg kellett halnotok, sirassanak benneteket a Sidney Jones-ok melódiái, de a bécsi temetéstõl mentsen meg az isten. Ez csak amolyan vélemény. A „Svihákok”-nak nagy sikere volt tegnap este, s mi elkészültünk már rá, hogy megzsúfolja néhányszor a Szigligeti Színházat. Hát zsúfolja meg! A darab meséje bécsi. Igen bécsi. És az ötletek? Budapestiek. Óh jaj, budapestiek! Olyanok, amilyeneket a Praterbe vitt tiroliakból csinál a budapesti városligeti fantázia. Ennyit a darabról. A zene pedig? Akárhogy csinosította, öltöztette Ziehrer karnagy úr, annyira bécsi, hogy az ember sört kíván és verklit hall. Egypár franciás száma van. Ezek csinosak s nem kell okvetlenül sírjaikban megfordulniok azoknak a francia mestereknek, akiket idéznek.

Az elõadás elsõrendû volt. Minden szereplõrõl megírhatnánk a dicséretet, ha csak dicséretet szabadna írnunk. Nagyon kedves és ügyes volt Ámon Margit, Bilkey Irén sohse táncolt még graciozusabban, s mindenképpen bájos és elragadó volt. Nehézkes az operett anszambléban a szép hangú Márkus Aranka, s fájt nekünk, hogy az õ feje volt legközelebb a szuffitákhoz az összes szereplõk között. Ez a kimagaslás keresztülszúrja a hangulatot. Kedves gárdisták T. Pogány Janka és Kulinyi Mariska. Az urak közül Pintér Imre ötlet és jókedv, Bognár pompás karikatúra, Kalmár szépen énekel, de ma már látjuk, hogy hangja baritonba süllyedõ. Szatmáry, Dési, Bérczi, Vank mind jók.

A ház elég népes, a hatás és siker nagy. Ma megismétlik a darabot.

Nagyváradi Napló 1902. október 11.