229. NAGYVÁRAD-NAGYSZALONTA

Halász Lajosnak, ki nem dísztelenül és nem reménytelenül bukott el a nagyszalontai harcmezõn, sok enyhülést, megbékítõ érzést adhat az az érdeklõdés, szimpátia és szeretet, mely Nagyváradról s egész Bihar vármegyébõl kísérte az egész választási küzdelem alatt. Aki egy olyan erõs, intelligens városban, mint Nagyvárad, annyi jelét kapja a megbecsülésnek, mint õ, annak semmi oka sincs kétségbeesnie. Ám mi a kétségbeeséstõl nem is féltjük Halász Lajost s ne féltse más sem. Tegnap a választás napján csaknem lázban volt egész Nagyvárad. Várad és Szalonta között egy pillanatra nem szünetelt a telefon. A szerkesztõségi telefon mellett is permanenciában kellett lennie egy munkatársunknak egész nap. A nagy választások s a híres Tisza-buktató napon csilingelt még annyit a mi telefonunk, mint tegnap. Nemcsak Nagyváradról kérdezõsködtek, hanem Budapestrõl, Aradról, Debrecenbõl, B.-Újfaluból, Belényesbõl, Mezõtelegdrõl, Élesdrõl stb. Mikor délután az elsõ rossz hírek kezdtek szállingózni, senki sem akart e híreknek hitelt adni. Úgy véljük, hogy legalábbis ötvenszer annyian fájlalták a Halász Lajos bukását, mint ahány szavazót Balogh Mihály össze tudott nehéz módokon hozni. A legdühösebb negyvennyolcasok is szidták Kossuth Ferencet, Barabás Bélát és tisztelt pártjukat, kik elõsegítették hálátlan módon a Halász bukását. Szóval Nagyvárad tegnap Nagyszalontán volt. Hogy ez technikailag is sikerült, elismerés adassék érte a telefonközpont alkalmazottjainak.

Nagyváradi Napló 1902. december 12.