8. IDEÁLIS ÕRÜLETEK

…Úgy lesz ez már. A világ nagy rostája ki fog lassan lassan hullajtani bennünket, javíthatatlan pozitivistákat. A rostában csak idealisták maradnak. Mert ez a mi korunk az idealizmus kora, hogy a macska rúgja meg. Egy darabig ismét állandó farsang lesz a világ. Jaj annak, aki a józan eszét el nem hajítja.

Nálunk is szörnyen dühöng, sõt talán legjobban dühöng e szép nyavalya. A vad ideákra, a fantasztikus agybukfencekre kisütött a nap. Nagyon erõsnek, nagyon keserûnek, nagyon józannak vagy nagyon egyedülvalónak kell lenni annak az embernek, kit ez a nyavalya elkerül. Íme a tudós Hoitsy Pál is Nagymagyarországról álmodik.

A Góbi sivatag, a Szahara nem sivárabb, mint a mi mai életmezõnk, s e nagy sivárságra délibábokat vetítenek még tudós emberek is. A közéleti erkölcs restaurálása, a fajmagyarság megmentése és továbbtenyésztése, a magyar imperializmus és egy sereg zavaros és kertelõ õrület után hát megszületett a legújabb ideális õrület is. És a reakció, ez a veszekedett idealizmus olyan széles, zsarnok, nagy úr már, hogy tiszta fejû ember, mint Ignotus is, csak játszani mer egy-egy ilyen õrülettel. Erõsen ráfújni nem mer. Pedig látszik, mutatja a játék is, hogy Ignotus el tudna velük bánni. Ezen sem csodálkozunk. A francia új Parnasszus erõs individiumú [!] poétái helyébe cukrosvíz gyártó álhumanisták jöttek. Maeterlinck históriai darabot ír. Kipling rálicitál Pósa Lajosra. A német ideális anarchisták - reális megalkuvók lettek, s szalmaszálakkal táplálják a kacskakezû Cézár világimperializmus szappanbuborékát. Mind idealizmus ez, kérem szépen. Mind reakció. Az újkor. Álom kell, minél szebb, minél vadabb álom a világnak. A józanságot, ezt a legigazabb idealizmust, elföldelik. Megszakadt a pozitíve gondolkozók sora. Ki tudja, mikor fog jönni az új Voltaire?…

Mi, akik a majmoskodáshoz legjobban értünk, mi nosztrifikáltuk leglelkesebben az új nyavalyát. Ezért ne tessék csodálkozni, hogy a [Nagy]magyarország hóbortjában egyesülni tudnak Falk Miksa, Rákosi Jenõ, Vészi József és Bartha Miklós, s ellene szólni nem mernek Eötvös Károly, Vázsonyi Vilmos, Ignotus stb. sem.

…Eközben a ki- és bevándorlás törvényeit tárgyalják. Az ország fele szökni szeretne. Akárhova, mert rosszabb sorsra sehol sem lelhet. Egy-egy ilyen nem nagy városban, mint Nagyvárad ezreket kell eltartanunk ingyen meleggel, ingyen levessel, ingyen kenyérrel. De a feudális urak és papok, a prosperáló és domináló kevesek igaz örömére, itt az új kor. Az éhezõ, szerencsétlen milliók jóllaknak ezután álmok és a túlvilág ígéreteivel, miket soha olyan pazarul nem osztogattak a papok, mint most.

Madáchnak már volt némi sejtése az evolúció nagy törvényérõl. Az ember tragédiája egyik passzusában a korszellem rettenetes hatalmáról ír.

A korszellem. Most az ideális õrületek a korszellem. Az is megtörténhetik, hogy e sorok írója, ki ma még megmaradt józannak és gondolkozónak, holnap már nem bírja ki a Madách korszellemének nyomását, s olyan idealista lesz, mint a pinty.

Addig is azonban szól a kevesekhez, kikhez szólni szokott, védekezzenek az ideális õrületek nyavalyájától!…

Nagyváradi Napló 1903. január 15.

A. E.