12. PROHÁSZKA ÉS VIDÉKE

- Az Alkotmány téved -

Az Alkotmány címû néppárti újság vezércikkében velünk, a Nagyváradi Naplóval foglalkozik, s avval az írásunkkal mellyel Prohászkáról és nagyváradi szereplésérõl számoltunk be. Az Alkotmány vezércikkének a címe „Szabadkõmíves mozgolódás”.

Az Alkotmány téved. Mint már annyiszor tette. Nevezett már bennünket kazárlapnak, Vázsonyi-lapnak, zsidóradikális, zsidó-protestáns lapnak. Most egyszerre páholy-lapnak nevez, s annak a különben reánk nagyon hízelgõ véleménynek ad kifejezést, hogy a magyar szabad­kõmûvesség általunk, a mi írásunkban ad választ Prohászkának s a „modern katolicizmus”-nak.

Az Alkotmány ezúttal is téved. Nem vagyunk páholylap sem. Csak látunk. Ezt elismeri az Alkotmány is. Így ír:

A szabadkõmûvesek gárdája megmozdult. Nem az, amely bekötött szemû közkatonákból áll, hanem az, amely a legbeavatottabb vezérekbõl áll. Mondhatom ügyes legények. Kitûnõ kémek. Pompás érzékük van. Az ellenséget messzirõl észrevették. Az elsõ lépésnél meghallották a léptek neszét. Pedig mindössze egy ember lépett elõ. De õk megérezték és megértették, hogy mögötte egész tábor tanyáz. Prohászka elõlépését vette észre a legzártabb tagú szabadkõmûves gárda. Prohászka kilépésének neszére lettek figyelmesek. Hallgatóztak s finom szerveikkel megérezték, hogy itt a leghatalmasabb, a legveszedelmesebb ellenség közeledik. Ezt a benyomást keltette s hagyta maga után Prohászka Nagyváradon a belfentes szabadkõmûveskörökben. A szabadkõmûves belsõ gárda Prohászkát a gondolkozó ember elõtt elõször is kisebbíteni törekszik egyik nagy váradi páholylapban.

Leközli aztán cikkünknek erõsebben találó részeit, s haragos kitöréseivel nagyon elárulja, hogy mi jól beláttunk a Prohászka kártyáiba, s az Alkotmánynak fáj, hogy fölvilágosítottuk azokat, akiket kissé vagy jobban megszédített az új jezsuitizmus szózata.

Nem vagyunk szabadkõmívesek, sõt cikkünkben kikeltünk, hogy még szabadkõmívesek is tömjéneznek Prohászkának, aki az Alkotmány szerint a legnagyobb ellensége a szabadkõmívességnek.

Nagy igazolásunk az Alkotmány vezércikke. Ime, jól láttunk és jól világítottunk. Mert az Alkotmány jajong és rémeket lát. Az Alkotmány, ismételjük - téved. Aki tisztán lát és szaba­don lát, még nem okvetlenül szabadkõmíves. De most már a szabadkõmívesek és minden liberálisok okulhatnak. A jezsuita tudákosságnak, a liberáliskodó ultramontánizmusnak ne üljenek fel.

Pierre Froment - óh, nagy Zola mester! - többet látott, okult, mint Prohászka. Elhagyta Lourdes-t, elhagyta Rómát, a fanatizmust, az egyházat, még a piété sans foi-t, a humanizmus vallását is. És odajutott, ahova el kell jutnia igaz embernek és igazi gondolkozónak: az emberiség és élet szerelméhez, az emberiség haladásának a hitéhez. A munkát elmés mondásokkal elintézni nem lehet, miként a tudomány sem idézetekre, szónoki figurákra, szellemeskedésekre való. Igenis a munka fogja elvégezni a megváltást és elhozni a szépség, bölcsesség és nyugalom világát.

Az emberiségnek s az életnek munkás és lángoló szerelme; a tökéletesedésnek hite olyan fölséges magasság, melynek lábánál árván, szánandóan terül el Prohászka és vidéke lapálya.

Nagyváradi Napló 1903. január 23.