41. FEDÁK SÁRI TÉRDIG RÓZSÁBAN

Ha cselekedtem verset is már Fedák Sárihoz, nagy jussom van kellemetlen prózában is írni róla. Mert hogy tegnap este térdig járt a rózsában - kacagj bajazzo és Küry Klára - a tiszta mûvészet múzsájaként ünnepelték, s Bereg vármegye a fõnótáriusát küldte fel virághintés és ováció végett, holott még egy évvel ezelõtt igen kis véleménnyel és nagy orrfintorgatással valának iránta a beregi úri rendek. Szólhatnánk arról, hogy Bereg vármegye, tekintetes fõnótáriusának nincs-e jobb dolga, mint operett-ünnepségeknél statisztáskodni, de valának ez ünnepségeknél érdekesebb dolgok is. Szent Lotti s két vidám ezredes, legyetek tanúink, hogy Porzsolt Kálmán úr tévedett. Hiszen ünnepeltünk mi is és mi is túlságosan Fedák Sárit, de sohse mertük ezt a tiszta mûvészet nevében tenni, s ha van politikai primadonna, leginkább Fedák Sári az, akit csak a minap vágott a zsidókhoz az „Alkotmány”. És ha nem is szomorít el végképpen az, hogy minap a Theater an der Wienben láttam a Cigánybáró egy délutáni elõadását úgy, ahogy a Népszínházban sohse fognak tudni játszani, holott ennek a színháznak egyetlen sláger-primadonnája sincs, de az a szörnyû kontraszt megráz, hogy mikor nyugatabbra szent, áhítatos lelkesedéssel ünneplik például Pelléas és Mélisande poétáját, nálunk a Bob herceg firkálói aratják a babért, s ez alkalomból tartódik lecke és kitanítás a tiszta mûvészet jegyében.

Nemcsak színházi állapotainkat szimbolizálja Fedák Sári térdig rózsában, hanem a mai egész nyomorúságos magyar életet. Fedák Sárinak elég Fedák Sári Széll Kálmán is. Fedák Sári is a politika, a társadalom, a mûvészet, a sajtó. Igaza van a kaszinónak: éljen Fedák Sári!…

Nagyváradi Napló 1903. április 10.

(ae.)