44. AZ ÚJ FORRADALOM NAGYVÁRADON

- A szociáldemokraták világa -

Vandervelde szózatát akarom: mi forradalmat akarunk! Forradalom ez a mai modern élet. Fölségesebb, emberibb a Branyiszkóval, Isaszeggel, Nagysarlóval és Piskivel megfestett forradalommál. Jelen világra jövendõ világ még nem száguldott soha ily gyönyörûségesen, ily hatalmasan, ily hittel. Evangélium még sohasem volt annyira evangélium, mint most. Mint most a szocialista evangélium. Belereszket vagy beleittasul az ember. Ha fél is tõle, megcsodálja. Ez a jövendõ. A súlyos, a kikerülhetetlen jövendõ. Nincs több erõs hit ma. Csak ez az egy. A szentséges, az áhított célt, a boldogságot sohasem ostromolta hit még erõsebben. Betöltette ez a hit az egész modern világot, de meghatóbban, hatalmasabban sehol sem dolgozott, mint itt, e legigazságtalanabbul megosztott, szépséges és nyomorúságos magyar földön. Néhány évvel ezelõtt kész, predestinált mártir volt e hit minden hívõje. Nem is kereszt, de zsandárszurony, tolonckocsi s dutyi várt minden hívõre. Itt Nagyváradon összejöttek egyszer nagyképû és nagy és naiv hitû emberek. - Méltóztatnak emlékezni az országos nemzeti szövetség országos, lelkiismeretlen komédiájára. A karzatról, míg odalenn vígan banketteztek s tósztoztak, lekiáltott egy tüzesszemû, sápadt, gyönge gerincû, beteg szabólegény bizonyos Kohn Lipót nevû, katonavárosi zsidógyerek:

- Le a sovénekkel! Adjatok inkább kenyeret. Hazugság a beszédetek!…

Ez volt az elsõ szocialista hang Nagyváradon. Szegény Kohn Lipótot mindjárt elvitték a tömlöcbe, mert megzavarta a nagyságos és nagy szájú hazaffffy urak mulatságát.

Pár rövid esztendõ óta milyen csodálatos változás esett. Ma Bokányi Dezsõvel együtt érez minden szabadon gondolkozó ember s a mélységbõl fölkapaszkodtak jó magasra immár a fanatikus proletárok. És már csak átlag szolgabíró mer ostobáskodni. Nagyváradon immár szociális balzsam illat kereng a levegõben. A „Dada” egy elõadásán a Szigligeti Színházban e szociális darab csodálatosan zseniális írója, Bródy Sándor már tapsok között jelenthette ki:

- És én szocialista vagyok.

Gerõ Ármin fõkapitány nem mer szocialista lenni, de nem mer antiszocialista sem lenni. És ügyvédek, jeles agyvelejû hírlapírók, orvosok, kereskedõk nyíltan vallják, hogy õk szocialisták…

És a forradalmat mégsem õk csinálják. De a legproletárabbak. A sûrû s csaknem mind eredményes sztrájkok mögött õk állanak. A nagyváradi szocialista világnak egy agitáló serege van, s ma még ez a sereg az egész nagyváradi szocialista világot reprezentálja. Ki ne volna kíváncsi a jövendõnek e nagyváradi világára? Ki ne vágynék ismerni e szürke apostolokat, kik dolgoznak, izzadnak s elkopnak hitükért, s kik bátrabbak mindannyiunknál. Ezt a világot, ezt a sereget föl kell vonultatnunk. Íme:

Pár esztendõ növelte meg a nagyváradi szocialisták táborát. E tábor jórészt iparos munkások­ból áll, de kereskedõk, földmívesek, napszámosok s minden fajtájú proletárok is vannak benne nagy számban. Fõ erõssége e tábornak a szervezettség, mely még nem befejezett, de már jelentõsen nagy. A sok szakegylet, könyvtár, fölolvasó ülés, gyûlés nevelik a szocialistákat. A munkásvezetõket láthatják a nagyváradi szocialisták élén. És e munkásvezetõk többnyire autodidakta, de képzett, lelkes emberek. És vannak közöttük már lateinerek is. Ezeket a munkásvezetõket s bennük a nagyváradi szocialista világot mutatjuk be pár vonásban.

Pasuk Károly

Huszonöt éves kõmívessegéd. Tizenhét éves korában már fanatikus szocialista volt. Õ a legrégibb nagyváradi munkásvezér:

- Engem még Bánffy Dezsõ erõsítgetett a hitemben, mondotta nekünk. Rendkívül heves temperamentum. Volt elég baja, mikor még a rendõrlegények úgy kezelték a szocialistákat mint csirkefogókat. Nagy ereje a pártnak, igazi agitátor.

Vántus Károly

Új ember Nagyváradon, de talán a legrespektáltabb a szocialista vezérek között ez a huszonnégy éves nagyon intelligens arcú és fejû kálvinista gyerek. Ácsmunkás egyébként. Mikor kérdéseket tettünk hozzá, mosolyogva adta ráadásul válasznak:

- Büntetlen elõéletû vagyok, mert még nem töltöttem ki azt a pár hónapi fogházat, amit izgatásért szabtak rám.

- Hogy lett szocialista?

- Tizenhét tizennyolc éves koromban természettudományi olvasmányokhoz jutottam. Késõbb kezembe akadt Büchner erõ és anyag könyve. Nagyon vallásosnak neveltek. Dühösen hajítottam el az istentelen könyvet, de késõbb újra fölvettem… És kész szocialista voltam. Aztán gyûlésekre kezdtem járni. Elolvastam Bebel stb. munkáit.

- Nem fél, hogy Nagyáradot elhódítják önöktõl az újonnan szervezettek?

- Ezek bizony sok bajt csinálnak. Hátráltatják, akadályozzák a mi eszméink hódítását. De félni nem félünk. Mi vagyunk az igazi szocialisták.

- Bízik-e az általános választási jogban, kérdeztük a fiatal vezértõl.

- Bízom. Nem lehet attól sokáig elzárkózni.

- És ha meg lesz az általános választói jog?…

- Bízom benne hogy a nép bizalma engem is fölküld a parlamentbe, hol megcsináljuk majd a szociális népállamot.

Ehrenfeld Adolf

Az ismertebb vezetõk közül való. Hét év óta szocialista. Budapesten járt el munkásgyûlésekre. Õ egyik szervezõ talentuma a nagyváradi szocialistáknak. Igen lelkes ember õ is. Meg­kérdeztük a többek között tõle:

- Bízik-e abban, hogy Nagyvárad polgársága rövid idõ alatt a szocialista lobogó alá áll.

- Bár éppenséggel nem tartok sokat - válaszolta - a nagyváradi polgárok politikai bátorságáról, de azt hiszem, hogy a növekedõ reakciótól való félelem hozzánk kergeti õket. Úgy történt ez Németországban is…

Sonnenwirth Lajos

Joghallgató, akit az erõszakkal kir. katolikussá tenni akart jogakadémia pár rémesen konzervatív tanára bizonyosan nem nagyon kedvelhet az elveiért. Huszonegy éves fiatalember, sokat olvasott.

- Mi tette szocialistává? - kérdeztük tõle.

- Révai nagy munkája, a társadalmi jól-lét föltételei. Azután Lassalle-nak olvastam egy beszédét.

- Mióta szocialista?

- Három év óta. Egy év óta merem azonban csak ezt nyíltan hangoztatni, s azóta részt veszek az agitációkban is.

Lelkes tüzes, temperamentumos ifjú ember Sonnenwirth Lajos. Múltkoriban jelentette föl egy népgyûlés inspekciós rendõrtisztje izgatásért. Most õ is fenn van a budapesti kongresszuson.

- Indítványozni fogom - mondom a kongresszuson, hogy a párt magyarázza meg a népnek nemzetközi jelzõjét, hogy ez nem jelent hazátlanságot. Ez a félreértés nagy akadály a magyar nép között való terjeszkedésben, pedig nekünk ezt a népet kell meghódítanunk.

Homonnay Albert

Nagyon érdekes ember ez a Homonnay Albert. Szinte típusa a büszke szellemi proletárnak, a fejmunkásnak. Joghallgató õ is, mint Sonnenwirth. Nem mindennapi egyéniség. Õ volt az, aki gyalog s pénz nélkül megjárta a párizsi kiállítást. Errõl az útjáról írt naplóját a mi lapunk közölte is volt. Poéta akart lenni. Ki is adott egy kötet verset. És - ami nem kicsi dolog - rájött, hogy õ nem jó poéta. És azóta nem ír verseket. Nagy dolog ám ez. Kérdeztük tõle, mióta szocialista:

- Mióta megjött az eszem. Egyelõre olvasok szocialista könyveket, füzeteket. Mûködni, agitálni csak azután fogok erõsebben, ha tudni is fogok eleget.

Negyedéves joghallgató már különben. Nagy nyomorúságok között folytatta tanulmányait.

- Majd meg fogok fizetni ezekért a nyomorúságokért ennek az önzõ társadalomnak - mondotta keserûen.

Azután eszébe jutott, hogy az a munkatársunk, akivel beszélget, írta meg elõször róla, hogy õ rossz poéta, s így szólt:

- Hálás vagyok azért a kritikáért. Azután találtam meg magamat, azt, aki ma vagyok.

Fischer Márton

Szabóiparos. Munkaadó.

- Kizsákmányoló õ is - tréfálkoztak elvtársai.

Intelligens arcú fiatal ember. Külföldön járt. Sok híres szocialista politikus beszédét hallgatta és sokat olvasott a szocialista literatúrából. A szabók sztrájkját a múltkoriban õ vezette.

- Szeretnék megnõsülni, mondogatta beszélgetés közben -, de már vagy kétszer kaptam kosarat azért, hogy szocialista vagyok… Vántus Károly beleszólott a beszédbe:

- Én meg azóta nõsülhetnék könnyen, ha akarnék, mióta szocialista vagyok.

Tenczer Lipót

Asztalossegéd. Huszonhét éves. Mikor kérdeztük, hogy hova való nevetve mondta:

- Erre már kíváncsi volt vagy kétszer Gerõ fõkapitány is.

Heves megyébe való különben, s látszik rajta, hogy e fekete föld gyermeke. Már Budapesten ismert szocialista volt 1891-ben.

Heller Mór

Az agitáló gárdából való. Lelkes közlegény. Fiatal ember még. Asztalossegéd. Dicsekedve mondta:

- Én már régi szocialista vagyok.

Weisz Ignácz

Cipész munkás. A szakegylet alelnöke. Öt év óta szocialista. Két évig Budapesten agitált.

Szilasi József

A vezérek egyik legnépszerûbbje, Kálvinista ember. Józan eszû, nagyon értelmes. Négy gimnáziumot végzett. Huszonnyolc éves, ácsmunkás. Azért is szeretik az elvtársai, mert ötletes, jóhumorú ember. A legszomorúbb sztrájkok idején õ a fölindító. Büszkén mondta, mikor kérdeztük, hogy lett szocialista:

- Magamtól. Láttam, megértettem a dolgokat. A társadalom ezer igazságtalansága nevel szocialistákat agitátorok nélkül is.

Süssholtz Sándor

Huszonkilenc éves, bádogos. A vezérek közül való õ is. Mint kész szocialista s kész agitátor jött le Nagyváradra. A nagyváradi szervezetben új ember, de már tevékenyen agitált.

Szücs Ferenc

Borbélymester. Önálló iparos. Arról panaszkodott volt egyszer nekünk, hogy még sem járja, hogy Nagyváradon az önálló iparosoknak még derogál bevallaniok, hogy õk szocialisták.

- Pedig - mondotta - Magyarországon pár százezer ember kivételével mindenkinek szocialis­tának kellene lennie.

Lelkes agitátor Szücs Ferenc. Felesége s gyermekei vannak.

Markó Elek

Kõmívesmunkás. Egészen fiatal ember még.

- Nagyon vallásos, szinte bigott voltam. Egyik leglelkesebb tagja a nagyváradi katolikus legényegyletnek. De fölvilágosodtam hamar.

Markóval nagyon dicsekesznek az elvtársak éppen azért, hogy a legényegylettõl hódították el, s neveltek belõle lelkes agitáló szocialistát.

Nagy Lajos

Ismert sztrájkvezér. Harmincegy éves. Cipész. Nagyon hasznos tagja a pártnak. Különösen a sztrájkmozgalmak vezetéséhez ért.

Ifj. Pelle János

Huszonnyolc éves. Kõmûves. Egyelõre még olvas, tanul. Vele nem tudtunk találkozni. Hallotta, hogy keressük, s egy papírlapot küldött hozzánk. A papírra ceruzával ezt írta:

- Én a mai társadalmon úgy vélek segíteni, ha mindazokat a korlátokat, melyeket emberek és emberek közé vontak, s melyek a társadalmat külön osztályokra osztják, leromboljuk. Ha ez megtörtént, elõáll a szociális társadalom.

Szocialista nők

Rendkívül figyelemreméltó dolog, hogy már nõi agitáló hívei is vannak a nagyváradi szociál­demokrata pártnak. A vezérek erõsen bíznak, hogy fõként a most lezajlott varróleánysztrájk sok nõi elvtársat szerzett. A szocialista nõk között Prokkay Sándorné a legismertebb. Egy szabóiparos felesége. Fiatal, csinos, szép asszony. Lelkes nõapostola a szociáldemokráciának s csak az fáj neki, hogy nincs tere az agitációra. Molnár Jolán csinos 21 éves leány. A varróleányok sztrájkjában sok érdemet szerzett. Nagy Teréz is fiatal leány, kész szónok, bátran és jól beszél. Lelkes vezére volt a leányoknak, még van aztán néhány ismertebb szocialista nõ. Elõhírnöke a jövendõ zenéjének a magyar feminista mozgalomnak…

*

Ezek az agitáló emberei s még néhányan a nagyváradi munkásnak. Érdekes dolog, hogy a Katonaváros, a szegénység e külvárosa nevelte a legtöbb nagyváradi szocialistákat. Vallásra nézve legtöbb köztük a zsidó és a református. Most az a reményük, hogy az összes nagyváradi baptistákat megnyerik elveiknek.

Nagy már a tábor s nagy a reménye, hogy rövid idõn még nagyobb lesz. Nem árt ám ezt tudni a polgári társadalomnak, de fõként a klerikalizmusnak.

Nagyváradi Napló 1903. április 12.