54. A HÉTRÕL

Regényt írt egy yankee a jövendõ századról, nekieresztett amerikai fantáziával, s azt a jövendõt látja és festi, melyben a közvélemény lesz a társadalom imperátora, s az államok nagyköveteiket a hírlapok centrális redakciójába küldik. Így lesz-e vagy sem - a yankee feleljen érte. A közvélemény bizonyosan nagy, átható, domináló erõ lesz valamikor. Ma még csak sejtjük, hogy mi lesz. Igazi közvélemény csak kultúrtársadalomból kelhet. A mi társadalmunk még nem az. A mi korunknak édes gyermeke[i] a kisinyovi oroszok is. Sõt ezek a legédesebbek. A félkereszténység, a félhumanizmus és a félkultúra gyermekei. Minderrõl nem tehet senki. Tardos Viktor, a piktor-író nagy gyõzelmû drámájában Burrus azt kérdi a bölcs Senecától:

- Szeretsz-e te élni ebben a korban?

- Más korban úgysem élhetek - válaszol a pogány filozófus.

Más korban úgysem élhetünk. Törõdjünk hát bele a magunk korába, melyet biztosan olyan kor fog majdan fölváltani, melynek ura, dirigálója a közvélemény lesz. Ma még csak ijesztjük vagy biztatjuk magunkat és egymást a közvélemény mumusával. Különösen ebben a mi magyar társadalmunkban. Itt hánytorgatjuk legtöbbször a közvéleményt. A közvélemény tudvalevõleg a sajtóban nyerné a legnyomósabb megnyilatkozást. A közvélemény - halljuk és olvassuk - csömörlik a politikától, s a közvélemény ugyancsak dirigálja a politikai állapotok kifejlését. A közvélemény sokat vár gróf Tisza Istvántól s a közvélemény leszámolt már gróf Tisza Istvánnal. A közvélemény felismeri az igazi értéket s a közvélemény csak a törtetõket kapja föl. A közvélemény az összes társadalmi erõk eredménye s a közvéleményt a zsidók csinálják. Közvélemény itt, közvélemény ott.

Lehet-e még nálunk közvéleményrõl beszélni? A magyar társadalomban egyébként is hihetetlen hiátusok vannak. Néhány millióan ez országban még félvadul élnek csak sejtve a betûvetésrõl. Micsoda a távolság Pavel Vaszalitól, a havasi oláhtól - Eötvös Károlyig. És a keresztény katolikus „Új lap” sárga foltot akar a zsidók hátára varratni ugyanakkor, mikor dr. Somló Bódog az evolúció törvénye alapján siettetni akarja az idõt, gyorsabban hozni el a jövendõt. Itt, a magyar társadalomban, ahol még egymásra rakva, egymásba folyva élnek a legkülönbözõbb világok, micsoda merészség közvéleményrõl beszélni. Újabb idõben különösen sokat emlegetik ezt a nálunk nonszensz valamit. Ezért kellett körülnéznünk egy kicsit, így krónikázván a hétrõl…

*

A nagyváradi életre, mely a közelmúltban inkább vulkanikus volt, mint az erõk rendjével ható és dolgozó, rászakadt a szezontalanság. Most már igazán abból fog kelleni élnünk, hogy a kávéházi politikusok mit tartanak az obstrukcióról. A színház bezárul. Ahogy júniusba belépünk, aki teheti, szalad faluzni, fürdõzni. Még a városházi obstrukciótól is elesünk, mivel nem adták be, s aligha adják be a bizalomszavaztató indítványt. A cirkusz csak egy hosszú hetet szánt Nagyváradnak. Csak az orfeumok lesznek állandóak. A nagy események késõre igérkeznek. Az új városház megnyitása, a villamosfény, új kávéházak, új színházi heccek, Körös-ünnepély stb. De azért nem bizonyos, hogy a szezon holt szezon lesz. A politika levelesbékái biztosra veszik gróf Tisza István miniszterelnökségét és az új választást. Ez kellene a magyarnak. Halász Lajos, ki immár dr. Halász Lajos, a doktori diplomával súlyozva menne neki a nagy versenynek. Szokoly Tamás is rajta lenne bizonyosan, hogy ne legyen a parlament tovább hiányos. Az volna a holt szezon, ha csakugyan újra választana a nyáron képviselõket ez a boldog ország. Pedig eddig sem kis percentjét adta Nagyvárad a képviselõjelölteknek. De most talán megtízszerezõdnék ez a szám. Mindebbõl pedig kitetszik, hogy vigyázni kell ám nálunk a parlamentarizmusra. Nem azért, mintha nagyon igazi parlamentarizmus volna. De mi lesz ebbõl az országból, ha céljuk nem lesz a fölfelé törtetõknek, s olykor-olykor kenyérhez és pálinkához nem jut az ország Belényesein, Csékéin a nép. Igaza van a Bihar vármegyei föliratnak: ügyelni kell a parlamentarizmusra. - Hát [ügyel]jen is rá, aki úgy szereti, ahogy van. - Sándor Pál tegnap keserû igazságot mondott a magyar ellenzék gazdasági indolenciájáról. Nemcsak az ellenzéknek a bûne ez. A magyar gazdasági politika az, hogy választások idején egy kis fuvarpénz szóródik szét. Hát csak jöjjenek az új választások…

Nagyváradi Napló 1903. május 24.

Dyb.