58. SZERKESZTÕI ÜZENET

A „Nagyváradi Napló” ellen ízléstelen és oktalan kirohanást intézett tegnap két nagyváradi lap, a „Szabadság” és a „Nagyvárad”. Sokkal féltõbb komolysággal, sokkal becsületesebb érzésekkel kezeljük azt az ügyet, mely miatt a kirohanás történt, mintsem úgy válaszolhatnánk haragos laptársainknak, mint rászolgáltak. Õk tudniillik azért haragusznak, mert a nagyváradi jogakadémia szenzációs, fölháborító botrányát mi tártuk legelõször a nyilvánosság elé, s hogy újságíró nyelven szóljunk: zsurnalisztikailag mi vezettük be az ügyet. Ez természetes dolog. Mi laptársainknál öt vagy hat nappal elõbb tudtunk már a jogakadémia merényletérõl, s némi kis jogcímünk van arra, hogy ilyen természetû ügyekben e lap irányához híven, a radikális liberalizmus szolgálatában vezessünk. Ennyit kell csak kijelentenünk. Dr. Somló Bódog úrral ezt az ügyet mi elintéztük. Laptársaink embereinek jó részével sohasem kívántunk kollegiális viszonyban lenni, sem megállapodással, sem anélkül, sem egymás mellett, sem egymás ellen küzdeni. Olyanok dirigálnak ott, kik közül egyik-másik semmi jogcímet sem szerzett még a kollegiális elbánásra [és ilyen] vonatkozásokba egymással nem jöhetünk. - A szószegés vádja hát nem való és komikus is. Sas Edéhez, a kollegialitás híres apostolához külön szavunk van, mert durva kirohanását õ is megtoldta egy szóval. Mi nem irigyeltük az õ sikereit a tejgazdaság, biztosítás-kötés és hirdetés-akvirálás terén stb., mért irigyli õ tõlünk azt a zsurnaliszta-sikert, mely pláne nekünk nem hozott anyagi hasznot sem.

Nagyváradi Napló 1903. május 31.

A. E.