70. BARABÁS BÉLA BESZÁMOLÓJA

Barabás Béla beszámolt - volna. Nem számolhatott be. Nagy nehezen, egy negyed órai küzdés után egy kicsi csöndet tört a hangjával. Mézes madzagot húzott végig a szocialisták száján, megmaszlagolni próbálta a tisztviselõket, és legvégül szidta a szabadelvû pártot. Mindezt röviden tehette csak. Az obstrukción átsiklott. Rejtélyes és kevésbé értelmes célzásokat tett a jövõre. Aztán egy irtózatos frázis, s a „beszámoló” véget ért. Valamivel tovább tartott tíz percnél.

A „beszámoló” ilyenformán nem lehetett a tegnapi nap eseménye. Sajnos, más eseményei voltak a tegnapi napnak. Barabás lejövetele fölkavarta Nagyváradot. Méreg tapadt a lelkekre, s ezt a tömegmérgezést nehezen fogja kiheverni a nagyváradi társadalom. Ez a Barabás lejövetelének politikai eredménye. Bezúzott fejek, bezúzott ablakok, elkeseredés a szívekben, fölbujtott vad szenvedélyek, oktalan zavargások. Mióta Nagyvárad képviselõje Barabás Béla, elsõ eset, hogy nyújtott valamit Nagyváradnak. Kárhozatos botrányokat. Láthatta, tudhatta, látta és tudta is õ ezt jó elõre. Lejött mégis. Beszámolóját nem mondhatta el, de jelenlétével sikerült forrongásba hozni a kedélyeket, és - szövetkezve a szociáldemokratákkal - sikerült valósággal forradalmat csinálni Nagyváradon. Ilyen forradalomra gondolt Barabás úr, mikor a parlamentben hetvenkedett? Ha vért akart, hát folyt vér. Kinyúlt a betyárvilág Nagyváradon. Ezt akarta Barabás? Ha ezt akarta, elérte.

A tegnapi napon Barabás hívei közül is sokan valósággal undort kaptak.

A tegnapi nap újra összeforrasztotta Nagyváradon az értelmes, értékes elemeket. A véres napnak ez az egyetlen enyhítõ és vigasztaló momentuma.

Nagyvárad intelligens társadalmát inzultálták tegnap. Ezt az inzultust Barabás úr fiaskója sem tudja elfelejtetni. Pirulunk és szégyenkezünk a tegnap történtek miatt.

Reméljük, hogy Barabás le fogja vonni a konzekvenciákat. Nagyvárad intelligens polgársága kényszeríteni fogja rá. Elég szégyen, hogy Tisza Kálmán helyébe a fátum éppen õt hozta, ki most lelketlen frázisok, országrontó zenebonák után úgy jön ide le, hogy véres botrányok tegyék jó idõre emlékezetessé ezt a látogatást. A kiontott vérre kérjük Barabást, hogy ne jöjjön ide többet. Ez a kiontott vér az ön lelkét terheli, Barabás úr!

Az ország pedig, mely tegnap ide figyelt, vegye tudomásul, hogy Barabás nem mondott beszámolót, szánalmasan viselte magát, s hogy szégyenletes, véres botrányokkal tette emlékezetessé utolsó látogatását… Mert hisszük, hogy utolsó volt…

Nagyváradi Napló 1903. július 13.