81. TAPASZTALATOK AZ ELBA PARTJÁN

Talán az Elba partján árnyas fasorban sétálgat ez idõben két szimpatikus, jeles nagyváradi férfiú. Pár nap óta Drezdában vannak már Nagyvárad podesztája és fõmérnöke, Rimler Károly és Kõszeghy József, s az Elba partjáról bizonyosan hazagondolnak a Körös partjára, honnan tapasztalatok céljából jöttek el, s bizonyosan tapasztalatokkal térnek meg és egyben avval a nehéz bizonyossággal, hogy a Körös partján kevés lehetséges abból, ami az Elba partján természetes. És mégis örülünk, hogy Drezdában erõsen szedi az impressziókat két alkalmas nagyváradi ember, és hogy éppen a podeszta és a fõmérnök utaztak Drezdába. Rimler Károly a legszerencsésebb impresszionisták közül való, kinek nagy reagáló képessége van. És mindezek mellett nem a könnyen kísérletezés embere. Kõszeghy Józsefet ultramodernnek neveznõk, ha ez a szó nem kapott volna újabban egy kis kompromittáló mellékjelentést is. Így mondjuk csak modernnek. Nem közönséges látókörû, idegesen munkás, ötletes, de erõs alapokra építõ férfiú. Szóval Rimler Károly nem csupán polgármester, s Kõszeghy József nem csupán fõmérnök.

A drezdai kiállításról sokat olvastunk már. Rendkívül nagy koncepciójú, óriási értékû és jelentõségû kiállítás ez, szinte irányítójaként jelentkezik annak a fejlõdésnek, mely majd a jövõ városát fogja megteremteni, hol az utánunk következõ boldogabb generáció fog nálunk sokkal boldogabban dolgozni és élni. De képet formálni az egész kiállításról csak azoknak a szerencséseknek lehet, kiknek erre pusztán tudomány-szomjúságból van idejük és pénzük. Nagyvárad város kiküldötteinek elsõsorban olyan tapasztalatokat kell szerezniök, melyeket annyira amennyire lehet, idehaza értékesíthetnek. Néhány dolgot említünk itt fel. Tanul­mányozzák elsõsorban a német városi adminisztráció ügyét a nagyváradi kiküldöttek. E téren sok szükség volna az ott szerezhetõ tapasztalatokra. Rend, munkabeosztás, pontosság, gyorsaság. Ezeket illetõleg de sok tapasztalat is férne a magyar városokra, melyek olyan nehezen tudják elfeledtetni, hogy a magyar adminisztráció õsformája a deres és a pipaszó volt. Úgy olvassuk, hogy a szegényügy rendezése terén bámulatosan okos, nemes és tanulságos eredményeket tár fel a drezdai kiállítás. A magyar felfogást a pauperizmusról körülbelül az ingyen kenyérakciók jellemzik legjobban és legszomorúbban. Drezdában mindenáron munkát teremtenek és adnak. Harmadsorban kell szólnunk egy sokak elõtt jelentéktelennek tetszõ, de óriási kérdésrõl. Ezt a kérdést egyébként is aktuálissá tette mostanában egy szerencsétlen miniszteri rendelet. Vizsgálják meg a nagyváradi kiküldöttek a társadalom, a szûlõk beleszólásának módját és mértékét a német gyermekek nevelésébe. Nyugaton tudják, hogy milyen nagy kérdés ez, hogy szinte minden kérdésnek az alapja. Angolországban óriási szerepük van az iskolaszékeknek s az iskolaszékekben a nõknek. A német viszonyokat nem ismerjük eléggé, de fejletteknek s tanulságosaknak hisszük. Milyen nagy dolog volna, ha e téren, a drezdai tanulságok segítségével Nagyváradról indulna meg egy alapos, korszakalkotó, gyönyörû reformmozgalom.

Sokat lehet Drezdában tanulni a városok gazdálkodását illetõleg. Hatalmas dolgokat olvasunk errõl is. A német városok értenek a gazdálkodáshoz. Nálunk a bõrre megy a városok gazdálkodása. A polgárok bõrére, melyet állandóan nyúzunk s az állandóan piruló arcbõrre, mellyel a kormánynál állandóan kunyorálnunk muszáj. A német városok jövedelmi forrásokat találnak és nyitnak egyre.

Talán mondanunk sem kell nekünk, szegény körösparti lakóknak, hogy a városfejlesztés és rendezés terén mennyit lehet okulni az Elba partján. A német városok legerõsebben mutatják a jövõ városának a kialakulását. A jövõ városa egészen más lesz, mint a mai. A jövõ városába vissza fog térni a kiebrudalt természet. Nem raknak, szorítanak követ kõre. Terek, parkok, fás, hatalmas utcák lesznek a jövõ város vonalai. A jövõ városa nem fogja magában hordozni az emberi elcsenevészedés, degenerálódás és nyomorgás minden elõidézõ okát, mint a mai.

Csak elõrángattunk itt egypár kérdést, melyeket nagyon égetõknek és fontosoknak tartunk. Annyira, hogy szóbahozásukra szinte csak ürügy volt a drezdai kiállítás. Még egész garmadát elõrángathatnánk, az adórendszer ügyét, a városok szerepét a mûvészet népszerûsítésében stb. stb.

Az Elba partján az erõ és az eredmény ül diadalt. Nálunk erõ sincs. Hogy lenne eredmény? Bizonyos, hogy szomorúan látják a nagy kontrasztot Rimler Károly és Kõszeghy József. De azért hozzanak csak magukkal minél több tapasztalatot. Akármilyen kis reform is, jólesik idehaza. Nem vagyunk elkapatva sem a Duna, sem a Maros, sem a Körös partján…

Nagyváradi Napló 1903. augusztus 9.