91. A HÉTRÕL

I.

Beszélgetés a kávéházban

Apa és fiú fagylaltot esznek az egyik Bémer-téri kávéház elõtt. A mama a kisleányát vitte beíratni a polgári iskolába. A kisebb fiú a gimnáziumban van. Talán éppen a megnyitó ünnepen. Az apa: apa. A fiú gólyajogász. Beszélgetnek.

- Az indexedet nem írták még alá?

- Még nem is írhatták, apám.

- Sokan vagytok?

- Sokan. X. professzor azt mondja, hogy megint sok a zsidó.

- Hajh, õk mindenütt sokan vannak. Barátkoznod nem okvetlenül kell velük, de lefõzhetni lefõzheted õket…

Az ifjú mosolyog s egy feltûnõen öltözött hölgyet igyekszik szemtelenül nézni. Az apa folytatja:

- Jól megválogasd majd a társaságot. Ez a jogakadémia mégiscsak jobb hely, mint akár a kolozsvári egyetem, akár a debreceni akadémia. Itt még mindig tudnak válogatni, s különbséget tenni az emberek között. Csak ügyesen, fiú. A veni sancte-n ott légy…

Megérkezik a mama és a kisleány, késõbb a gimnazista. A mama boldog. A kisleány nagyon elõkelõ családok leányaival barátkozott össze. A gimnazista is boldog. Ezelõtt két nappal letette a pótvizsgát, s nem kell ismételnie, mint már kétszer. Legboldogabbak a papa és a mama. De legeslegboldogabb a gólyajogász. Délután utaznak papa és mama. Arra a bodegai korhelykedésre gondol, melyet elõre megbeszéltek kis és nagy pattyantyúi Pattyantyús Pistával és a Nemesrévy Bandival…

II.

Indítványok

Az eszmék és az indítványok egy anyaméhbõl születnek. Nagyváradon szaporák az eszmék és az indítványok. Dr. Halász Lajos és dr. Sarkadi Lajos egyformán szenzációs indítványokat nyújtottak be a városhoz. Kuruc indítvány mind a kettõ. Nagyvárad, a famózus Grosswardein a legkurucabb város a szittyák honában. Az emberek szinte egymásra licitálnak az indítványaikkal. Még a csütörtöki közgyûlésig pompás indítványok kerülhetnek elõ. Szokoly Tamás indítványozhatja a detronizálást, Stocker József királyválasztást a Rákoson, Beczkay Lajos a kötelezõ árvalány-hajviselést, dr. Altmann Jakab Konstantinápoly elfoglalását s a független Magyarországhoz csatolását stb.

III.

Tüzek

És hiában: lázban ég a világ. Szörnyû a perzselés a földön. Lángol minden. A Párizsi Áruház, a párizsi villamosvasút, Macedónia, Belgrád stb. Legjobban lángol pedig egy csodálatos folyó, melynek csörgedezése szab meg mindent, ami emberrel és emberekkel történik. Egy folyó, mely maga ez a nagyszerû és szomorú élet. Egy folyó, mely nagyon csapdossa lüktetéseivel a falát annak a kamarának, melyet emberi szívnek nevez az orvos is és a poéta is. Nem ostromoljuk, ami még most nagy titok. De minden tüzeknek egy forrása van, s egy okból lángolnak mostanában olyan különös vulkanikus hevességgel mindenek. A pusztuló, ismeretlen hullócsillagok, a földet rengetõ titokzatos tüzek, a földi alkotmányok s az emberi szívek, melyeket mostanában majd megemészt a legforróbb, legdrágább nedv: a vér… A hullócsillagot nem illik sajnálnunk. Nem tudjuk, milyenek e pusztuló világok. A földrengések ellen fog valamikor védekezni tudni a csodálatosan fejlõdõ ember. A földi alkotmányokat megvédik a tûztõl a Gerõ Árminok és Mezey Mihályok. De lesznek-e Gerõ Árminjai és Mezey Mihályai a lángoló vérnek? A forradalmaknak, a tömegek és individiumok forrongásának, és minden fajtájú tragédiának problémája ez…

Nagyváradi Napló 1903. szeptember 6.

(-b.)