93. MÉG EGYSZER

A közönség elfeledte, s könnyen elfeledhette, hogy valamikor verseket írt egy Ady Endre nevû poéta. Jó verseket, rossz verseket. Régen. A versek egyszerre csak nem kívántak élni. Eltemetkeztek. A szívben vagy hol. Már ott, ahol a versek születni szoktak. Három éve lesz, hogy még egyszer utoljára szívekhez kívánkoztak a jó és rossz versek. „Még egyszer” lett volna a kötet címe. Kevesen voltak kíváncsiak rá. Az Ady Endre nevû poéta elmúlt. Fölfalta az újságíró, a szerkesztõ a publicista, amint tetszik. A versek azonban most hirtelen élni kívánnak újra. Nemcsak a kötelesség hívja õket, de a föltámadott poéta is. A „Még egyszer” címû kötet pár nap múlva el fogja hagyni Láng József ismert nyomdáját. Akik annó dacumál e kötetre kíváncsiak voltak, bizony azoknak a névsorát nem bírom már összeállítani, habár kevesen is volnának. Kérem õket egyszerû levelezõlapon emlékeztessenek, hogy könyvemet megrendelték volt. Nem sok számban nyomatom ki bár a „Még egyszer”-t, de a régi elõfizetési föltételek mellett megrendelhetik e lap szerkesztõségében azok is, kiket netán még e versek érdekelnek.

Nagyvárad, 1903. szept. 12.

Nagyváradi Napló 1903. szeptember 13.

Ady Endre