95. ZARATHUSTRA A JOGAKADÉMIÁN

Zarathustra pedig új igazságokat hirdet immár. Mégpedig a nagyváradi jogakadémián.

Tanítom nektek a becsületes embert. Az ember valami, ha jól viseli magát. Legyetek jó magaviseletûek, s vigyázzatok, hogy kísértetbe ne essetek. Ideje, hogy az ember kitûzze a maga célját, mielõtt eljönne a sátán. Majd szól a gonosz: gondolkozzatok. Jaj nektek, ha gondolkozni fogtok. Mert ti magyar ifjak vagytok, s megtelik a szívem gyönyörûséggel, ha rátok gondolok. Azt mondom nektek: jaj, ha az ember káoszt hordoz az õ vemhében. A ti õseitek lovon nyargalásztak, nyers húst ettek, lótejet és vért ittak, s boldogok valának. Mert egy gyilkosa van az embernek: a gondolkozás. Ti azért óvakodjatok. Jusson eszetekbe Hoványi Gyula. Õ jogbölcsészetet tanít s mégis csiklandós történetekkel gyönyörködtet benneteket csupán. Mi kell más a magyar ifjúnak?

Óvakodjatok a káosztól. Lássatok tisztán, magyarul. Mondom nektek: úgy jó az élet, amiként van. Az ember nem azért tanul, mert tudni szép, mert tudni jó. Fizessétek be a tandíjat, s havipénzeiteket pontosan fölvegyétek apáitoktól. Jó magaviselet vezet a diplomáig, s a diploma kell a magyar ifjúnak, mert elúszott az õsi birtok, s nem lehet a zsidókkal már bírni.

Hirdetem nektek, hogy sok minden másképpen leszen. Elvész ez ország erkölcstelensége, s tietek leszen az örvendetes hajnal. Csak ne gondolkozzatok, és hallgassatok gyóntató papjaitokra, kik katolikusok vagytok, s legyetek katolikusok, kiknek lelkeikre most még kárhozás vár.

Tanuljátok meg a bor élvezését, s a nõcskék mosolygását se vessétek meg. Ha a ferbli lesújt benneteket, gondoljatok Csernovits Pérára, ki szemhunyorítás nélkül veszített domíniumokat. És kiáltsátok „éljen a haza,” s kérdezzétek: „magyarok vagyunk vagy nem vagyunk magyarok?”

Hirdetem nektek, hogy nincs biztosabb a jól választott társaságnál. Befolyásos keresztény családok zsúrjaiba kapjatok be, s máris keressétek azokat, kik a kolozsvári szigorlatokra ajánló leveleket írnak.

Vessetek keresztet, ha Somló Bódogot látjátok. Õ már fiatal korában gondolkozott, s lelke immár a sátáné egészen. Oh, mert miért szegõdjünk új ideák táborába? A földi végzés ellenségekké tette a magyar embert és az új ideákat. És ti tiszteljétek a földi végzést. Nézzetek széjjel. Ebben az egész országban alig néhány tucat olyan szerencsétlen ember van, kit az agyveleje háborgat. Szánjátok õket. Mert ebben az országban Plósz Sándor miniszter lehet, Barabás Béla jeles politikus, Molnár Imre jogtanár, Pósa Lajos ismert poéta. Csak jó magaviseletûek legyetek. Csendesek és nem lázongók. Tûzzétek ki az élet célját, s van-e szebb cél, mint beházasodni s szõlõt venni Nagyváradon?

Hirdetem nektek, hogy az én bölcsességem immár majdnem az egész országot meghódította. Ballagi Aladár a budapesti egyetemen csakúgy beszélt, mint Persz Adolf a nagyváradi jogakadémián. Szívemre szeretnélek ölelni benneteket, magyar ifjak. Ha így haladunk, tíz év múlva mienk lesz minden, s aki nekünk nem tetszik, kereszttel törjük be a fejét. Ugye én kuruc ifjaim? Ugye így lesz? Szemere áldjon meg benneteket. Tudós igazgatótok, Bozóky Alajos, már kikereste a maga kutyabõrét. Membra sanctae coronae leszünk, s mi kutyabõrösök fogunk ez országban újra dirigálni. Csak tiszteljétek a reverendát. A gondolkozás veszedelme ellen ez segít. Nem lesz itt zavar rövid idõ múlva. És mondom újra, kiáltsátok: „éljen a haza”.

Ide nem fog beférkõzni a pokloknak hatalma. A liberalizmus elmúlik. A szocialista õrülteket majd a kolostorok tüzesvas-próbái térítik Istenhez. Így lesz, ha jó magaviseletûek lesztek. Még kiaknázatlan és fölfedezetlen az ember s az emberek földje. Mi választott nép leszünk e földön. Néhány ezrünkért élnek majd a milliók, s Európa látni fogja, hogy az emberiség célját mi találtuk meg.

Hirdetem nektek hát a gyönyörûséges hajnalt. Ti pedig menjetek szét, s vigadjatok, miként Horatius dalolta a vidám tinókról. Óvakodjatok a sátántól. Extra Hungariam non est vita. Bizony e föld még a gyógyulás színhelyévé válik. S máris új illat környékez, üdvöt hozó illat, új remény. A mienk lesz az ország, a hatalom és a dicsõség. Pukkadjanak meg a szabadgondolkozók, a zsidók, az eretnekek, a szabadkõmûvesek, hitvány kozmopoliták, általában az okos emberek.

Nagyváradi Napló 1903. szeptember 17.

A. E.