99. EZ NEM MEGOLDÁS

- Beszélgetés báró Bánffy Dezsővel -

Az õszi, fényes fényben fürdõ utcákon megállítják az emberek egymást;

- Megjelent a manifesztum.

- A király fenyegeti atyai szívéhez közel álló népét.

- Khuen Héderváry megbízást kapott.

- Apponyi kuruckodik.

- Mi lesz?

Ebben a percben négylovas kocsi robog elõ. Szilasról megérkezett báró Bánffy Dezsõ, a magyar protestáns irodalmi társaságnak és Bölöny Józsefnek vendége.

Tud-e vajon a legújabb dolgokról? Ez jut az eszünkbe rögtön. Mit gondol, mit szól õ ezekhez? Eszünkbe jut aztán újra mind, amiket a Bimbó utcai palotában nemrégiben olyan szívesen, lelkesen, õszintén beszélt volt el nekünk. Hátha… A többirõl pedig beszámol tudósítónk…

*

Nem fog nyilatkozni. Evvel a sejtéssel csöngettem be a Bölöny-házba. De legalább újra láthatom. Bölöny József is evvel fogad, s már szívesen beletörõdtem mindenbe. A ház bájos úrnõje, Bölöny Józsefné, édesatyja Nedeczky István, a háziúr: Bölöny József társaságában fogad a kegyelmes úr. Most már szinte bizonyos, hogy nem nyilatkozik a politikáról. Megismer. Mosolyogva köszöni meg az üdvözlésem, mely különös módon mindig szinte orációra vágyik nõni, ha ezt a nagy urat, ezt a minden szeretetre méltó erõs, nagy, magyar embert látom.

- Én is kaptam már táviratot - szól, mikor a manifesztumot szóba hozom.

A távirat tudatja Khuen-Héderváry megbízatását.

A manifesztumról nem tud még a kegyelmes úr. Megmutatom neki. Míg õ olvas, én az õ arcából olvasok. Ez az arc többet beszél, mint negyvennyolc negyvennyolcas obstruáló szónok. És ez az arc elborul.

- Most és itt nem politizálok. Ezt már én kijelentettem tegnapelõtt. Én itt õméltóságáék (a bájos háziasszony felé fordul) vendége vagyok. Nem is vagyok én most Nagyváradon. A kedves, a csodaszép szilasi paradicsomban vagyok. Öt órakor érkezem én voltaképpen ide. A protestáns irodalmi társaság közgyûlésére. De ott is csak vendég vagyok. Nem vagyok a társaság tagja. Bánffy Dezsõ a politikus, ez alkalommal nincs Nagyváradon. Lehet, majd…

Azután újra a manifesztumot nézi, s én félénken kérdem meg:

- Ugye, kegyelmes uram, ez nem hoz nyugalmat?

Ekkor már a kemény politikus, a nemzet Bánffy Dezsõje áll hirtelen elém. Az arca pirosabb, a szeme villogóbb. Beszél, s én hallgatom. Ennyit mond végül:

-…De nem politizálok. Igaz. Amit mondtam, nem az újságírónak mondtam. Ön elõtt mégis nyilatkozom. Három szót mondok. Ez nem megoldás…

*

És én örömmel ígérem és tartom meg, amire báró Bánffy Dezsõ kért. Ezt a három szót vártuk mi. A királyi manifesztum semmit sem mond, és rettenetesen sokat is mond. A király a hadsereg vezérletének, vezényletének és belszervezetének a jogait felségjogoknak tartja. Nem vitatjuk el. Nem vitatja el báró Bánffy Dezsõ sem. De vajon õfelsége a magyar vezényleti nyelv kérdését is idesorozza? Ez a puctum saliens. Úgy látszik, hogy a király nem akar engedni, s nagyon különösen, fenyegetõen hangzik a fejedelmi szózat: „én most is ragaszkodom a kiegyezéshez”. És Chlopyról nincs szó sem. Elégtételt nem kap a néptörzs. Korbácsot azonban kaphat. És ráadásul marad a granicsár…

*

Báró Bánffy Dezsõ három szóval nyilatkozott csupán: „ez nem megoldás”. Bizony ez nem megoldás, s a szívembõl tört fel a kérdés:

- Hamar viszontlátjuk Nagyváradon, kegyelmes uram?

- Nem tudom. Lehet. Lehet, hogy báró Bánffy Dezsõ, a politikus is lejön. Lejöhet. Ez persze nem csupán rajtam áll.

A búcsúzásnál pedig újra figyelmeztetett:

- Nem politizáltam, s még mindig ne politizáljunk. Azt a három szót megírhatja. Egyebet nem mondtam.

És nem is mondott egyebet a kegyelmes úr. Hálás vagyok, hogy ennyit mondott. Eleget mondott… Az utcák õszi fénye tûnõben már. A három szó cseng fülemben. Ez az erõs, nagy magyar ember talán az egyetlen tisztán látó. Minden beteljesedett, amit valamikor jósolt. Mi lesz vajon? A dolgok kérlelhetetlenül, kegyetlenül halmozódnak egymásra. A józanságra és tisztán látásra még mindig nem kerül sor. Históriai idõk ezek valóban. Jön, jön a nagy perc, mikor báró Bánffy Dezsõnek ki kell mondani a - negyedik szót is…

Nagyváradi Napló 1903. szeptember 24.