108. RABBI A KERESZTYÉN TEMPLOMBAN

Az ignoramusnak, e szegény, büszke és fájdalmas vallásnak, hivõi észre sem vették. A dölyfös, kis Zarathusztrák megmosolyogták. A terpeszkedõ, nagy religiók írástudói rökönyödtek meg csupán, mikor a minap a keresztyén templomba belépett a rabbi, hogy ott igéket hirdessen. A rabbi, fõtisztelendõ dr. Kecskeméti Lipót pedig az ótestamentum prófétáiról szólott az Istennek Koháry-utcai hajlékában. A régi-régi prófétákról. Az új próféták, a szocialista agitátorok például ma már maguk is templomi elõadásokat tartanak… Ne, ne sápadjanak el az istenhivõ jámborok! Nem nálunk történik ez, nem a hármas halom, hanem a még több halom országában: Svájcban.

Fõtisztelendõ Kecskeméti Lipót fõrabbi úr fölolvasása különben is csak annyi belsõ szenzációt rejtegetett, hogy ezekért az igékért néhány rabbi-társa már-már máglyára vitte a fõtisztelendõ úr lelkét, miként lelkestûl-testestûl máglyára hurcolták annak idején a nemes Villanovanus mestert, a De trinitatis erroribus szent makacsságú mesterét, ama néhai való tudós Servet Mihályt. Egyébként pedig nem akarunk egy már megtörtént felolvasásnak reklámot csapni. Ézsaiás, Malakkiás, Hozseás és a többi. Aki kíváncsi volt rájuk, az elment. Elõre sejtettük, hogy nagyon sokan mennek el, pedig a próféták nincsenek nagyon divatban. Az emberek szeretik megbámulni a ritka látványokat. Oh, nagyon megbámulták ezt is: a keresztyén templomban a rabbit!…

*

Szeretett felekezetemnek, a kálvinista felekezetnek papjai közül néhányan beleszerettek mostanában Bodnár Zsigmondba. De gustibus… Hanem a hullám-teóriát szépen kezelik. Nemrégiben egyikük igen érdekesen azt fejtegette, hogy olyan idõkben, milyeneket közönsé­gesen reakciósaknak hívnak, s milyen a mienk is, a katolikus egyház harcias lesz, a lutheránus majdnem olyan lesz, mint rendes idõkben a katolikus, a kálvinista majdnem lutheránussá, az unitárius majdnem kálvinistává válik… Most ez az én pap-íróm talán hozzátenné, hogy a haladó zsidó pedig majdnem unitárius lesz… Igaza persze semmiképpen sincs Bodnár Zsigmond papi tanítványának, de megkérdezzük tõle, ha ezek a mai idõk elmúlnak, a magyar protestáns irodalmi társaság befogadja-e tagjai közé az unitáriusokat is? Mert ma nem fogadja be. S ha igaz, valamelyik magyar lutheránus teológián azt a vitakérdést tûzték a leendõ papok elé: pogányoknak tekintendõk-e az unitáriusok? Ebbõl elképzelhetik a zsidók, hogy róluk miként vélekedhetik a mai idõk ortodox teológiája…

És igazuk van, akik megbámulják ma a rabbit a keresztyén templomban. Csupa nagyszerû csodákkal, eredményekkel ékes ez a kor. Szabad megvetni a vallást. Szabad új vallást hirdetni. Szabad átbocsátani a történelemnek mindent, ami a vallások közt és körül leviharzott. És mindezek mellett megdöbben a világ, ha a religiók mernek csupán addig is eljutni, hogy egy az Isten és egy az élet…

*

A religióknak persze nem szabad engedniök. Azért religiók. A magyar protestáns irodalmi társaság legutóbbi gyûlésén - teszem - nem volt egy öklömnyi unitárius. És nagy fölháborodás leszen abból, hogy a Dávid Ferenc-egylet, az unitáriusok irodalmi társasága nemcsak az õket kitagadó protestánsokat invitálja meg, de meginvitálja a zsidókat is, meginvitál minden eszmehirdetõt. Hát Dávid Ferenc azért pusztult el a dévai vár tömlöcében, hogy pár száz év múlva felekezete megszégyenítsen türelmével minden felekezetet? Fölháborító!…

Ne valljon bár vallást, lelkével az elõretörõ, babonátlan, kiváltságos lelkek eszméi között éljen bár - örvendeznie kell ma annak, ki e sok értelmetlen szomorúsággal zavaró országban él. Mennyi lecke ez, s hányfelé szól, int és pirít ez a lecke: az istentudomány egy zsidó tudósa igéket hirdet egy keresztyén templomban! Eszünkbe jut egy unitárius tudós prófétai dicsekedése: „Eljön az idõ, s a mi vallásunk nem lesz vallás. Velünk lesz mindenki, aki keresi a mindenséget kormányzó egyetlent, s bízik az emberi értelem csodálatos erejében…”

Áldassanak a próféták, kiknek neveit keservesen magoltuk mint iskolás gyermekek. Íme az õ révükön történik egy jó, nemes, lelkesítõ és szép dolog olyan izgága, beteg és homályos társadalomban ahol ó, jaj, fölöttébb ritkák az emberséges, fölemelõ, tiszta spektákulumok…

Budapesti Napló 1903. december 8.

(A-y.)