111. O. I. SZ.

- Ujra ég a szalmakazal -

Meggyújtottak újra egy szalmakazlat. A szalmalánggal ki akarják világítani Magyarországot, s aranyércet akarnak olvasztani vele.

Mégis csak filozófus ember Rádl Ödön, hogy távol maradt ettõl a szalmakazal gyújtástól, s nem ment el az országos irodalmi szövetség keddi komédiájára, hanem a Szigligeti Társaság mandátumát rábízta Endrõdy Sándorra és Várady Antalra, kik tagjai a Szigligeti Társaságnak s Petõfi Társaságnak is, és akik jól tudják, hogy mennyit ér egy anket, mely bankettel kezdõdik s bankettel végzõdik.

Mint annak idején megírtuk, a Petõfi Társaság a vidéki irodalmi társaságokkal szövetkezve országos irodalmi szövetséget akar csinálni. Kedden a Petõfi Társaság gyûlése után, melyen mellékesen szólván gróf Zichy Géza megint fölolvasott egy „keresztneve Sándor” nívójú versikét, összeült a fölsereglett vidékiekkel a budapesti Petõfisták egynehánya, kik elõtt Pekár Gyula országgyûlési képviselõ terjesztett elõ egy javaslatot, mely szerint a létesítendõ új szövetségnek az összes vidéki közmûvelõdési és irodalmi társulatok tagjai lennének, s egymás hazafias mozgalmait támogatnák, a bárhol termõ nemzeti eszméket felkarolnák. - A szövetség székhelye Budapest lesz, de minden évben tartanának nagyobb vidéki városokban gyûlést, így gondolván megtörni a közönség közönyét. A határozati javaslat így szól:

Az ország irodalmi és közmûvelõdési egyletei „Országos Irodalmi Szövetség” elnevezésû egyesületet alkotnak, oly célból, hogy a kölcsönhatás által:

a) egymás hazafias akcióit támogassák,

b) a magyarságot fenyegetõ veszélyekre egymást figyelmeztessék, s azokat közös erõvel elhárítsák,

c) a bárhol termõ nemes eszméket közösen felkarolják, a bárhol megnyilatkozó új tehetségeket lehetõ hamar és országosan érvényesítsék.

Az Országos Irodalmi Szövetség székhelye Budapest, de köteles minden évben másutt nagygyûlést tartani, hol tagjai mentõl nagyobb számban jelenjenek meg. E nagygyûlések lehetõleg olyan helyeken tartassanak meg, melyek nagyjaink emlékérõl szenteltek, s melyeken e nagyok érdemeinek hangoztatása által a közönség közönye megtörhetõ és a hazafias lelkesedés elõmozdítható. Az O. I. Sz. tisztikara áll egy díszelnökbõl, egy elnökbõl, egy alelnökbõl, egy titkárból és egy nagyobb számú igazgatóságból, melynek kétharmada vidéki tag legyen.

Az így megalakult szövetség tartja elsõ ülését f. é. március 15-én.

A hozzászólások után Jókai Mór elnök az értekezlet határozataként kimondotta, hogy bizottságot küld ki a szövetség szervezésére és ennek tagjaiul a következõket választotta meg: Pekár Gyula: dr. Csengery János, Komlóssy Artur, Balassa Ármin, Vojtó Pál, Rádl Ödön, Szundy Károly, Bartha Miklós, Vértessy József, Vancsó Antal, Geduly Henrik, Ferenczi Zoltán, Koroda Pál és Lator Sándor.

Most már ez a bizottság okvetlenül csinál egy szövetséget, mely hazafias banketteket fog tartani, dikciókkal fogja leverni a magyarság ellenségeit, lesni fogja a nemes eszmék termését, s szedegetni fogja az új fényes talentumokat, mint a gólya a békákat a mocsárból.

Mihelyst valami pátosszal, hazafias frázisokkal íródik és mondódik ki: nálunk szokás szerint szent és sérthetetlen. Nohát bennünket mondjanak hazaárulóknak, s nem bánjuk, bárminek, de kimondjuk: tessék komolyan, okosan elgondolni a tervet, leszakgatni a „határozati javaslat” frázisait. Lesz abból a tervbõl valami?

Intelligens, komoly és hasznos idea, az O. I. Sz. ideája? Tessék csak az országos nemzeti szövetségre gondolni, pedig az több látszólagos okkal, móddal és józansággal indult meg. Egy pár ováció lesz még s egy pár bankett. Aztán vége. A szalmakazal ellángolt.

Urak, urak!… De nagy gyermekek is vagyunk ez országban mindannyian. Politikusok, írók stb. stb. Mindannyian csak játszani tudunk, olyanok vagyunk, mint az elsõ elemisták. Már ábécénk van, palatáblánk, irkánk, pennánk, s mi ezekkel is csak úgy játszunk, mint eddig a nádszálparipánkkal, lábunkkal.

Egy kicsi kis tett, egy kis munka, csöndes, becsületes munka mennyivel több eredményt hozna, mint ez a sok hejretyutyutyu. A munkához pedig olyan könnyen kapna teret mindenki. Nem kell hozzá anket, bankett, ováció és dekoráció, csak egy kis komolyság kellene!…

Nagyváradi Napló 1903. január 8.