114. GELLÉRT OSZKÁR

Fiatal poéta ember neve. Egy idõ óta sûrûen olvassuk verseit a „Magyar Géniusz” szépirodalmi lapban. „Veronika” címû versét nagy dicsérettel emlegették egy pályázaton, s csak tehetségének nem mindennapi ereje és színe mentették meg Gellért Oszkárt, hogy pályadíjat nyerjen. Úgy véljük, nem is lesz belõle hivatalosan koszorúzott poéta, igazi egyéniség és talentum. „Az elsõ stációnál” címmel adta ki Gellért Oszkár elsõ verskötetét. Ez a kötete még csak érdekes. De milyen érdem ez ma, mikor az állandó versözönbõl nagyon ritkán tudunk egy-egy figyelemre érdemest kihalászni. És Gellért Oszkárnak pár értékes dolga is van már. Ezek között elsõ sorban ama „Veronika” vers. Úgy érezzük, hogy poéta, teljes poéta, erõs, megkapó, biztos és sokszínû és hangú fog Gellért Oszkárból válni. A magunk részérõl ama kevesek közé soroljuk, kit számon kell tartani, s kitõl sokat várunk. Kötetét a „Magyar Géniusz” szerkesztõségében lehet megrendelni.

Nagyváradi Napló 1903. január 9.