117. NAGYVÁRADI ÉJSZAKÁK

I.

- A leggyengébbek -

A letöröttek, a katasztrófát várók valósággal bemenekülnek az éjszakába. A nagyváradi éjszakának mindig van három-négy alakja, kiknek fején vagy mellén már mintha látnók a véres nyílást, melyet a golyó nyitott. Bár a golyó helyett nem egyszer a gyorsvonat s egy hamburgi gõzös fejezi be vagy odázza el a tragédiát.

Csak néhány év óta a nagyváradi éjszakáknak hány víg és szomorú alakja hullott el! Pezsgõs murik, naktmuzikok s elegáns gavallér-heccek rendezõi. A nappali világ álmélkodott. Ezek a tragédiák mind az éjszakában érlelõdtek meg.

Sok, nagyon sok kerül az éjszakákba menekülõk csoportjába a víg, a snájdig, a fényes ruhájú katonák közül. Az aranyzsinórt mállasztja, koptatja, leszedi az éjszaka.

Most éjfél felé jár az idõ. Kinézünk a hideg, sötét éjszakába, s úgy rémlik, hogy fölvonulnak hosszú sorban.

A sor elején jõ egy hetyke, csinos képû hadnagy. Mikor már elpusztított maga körül mindent, mámoros agyvelejébe erõvel beledisputálta azt a hitet, hogy szerelmes egy kassziros frájlába. Ez legalább hittel halt meg. Egy vidám éjszaka után hajnalpirkadáskor agyonlõtte magát.

Látjuk azt a fõhadnagyot, akit sok-sok éjszaka után beinternáltak oda, hol örökös az éjszaka, a bolondok házába. És itt kegyetlenül kijózanodott a szegény, víg, híres vérû fiú.

Két nyalka tiszt, az egyik huszár, a nagyváradi éjszakákból Amerikába menekült. Az egyik egy szállodában szolga. Ebben a szállodában a szolgaszemélyzet volt osztrák és magyar tisztekbõl kerül ki.

A vastag fekete bajuszú, krakéler fõhadnagy eltûnt. Sok éjszakát átvirrasztott, s ki kellett ugrania az egyenruhából, s menekülnie.

Hát a szép, a deli kapitány? Hogy sajnáltuk, mert szép volt, hódító és fiatal. Agyonlõtte magát. Mámorban, szépen, katonásan halt meg.

És a többi. Sok önbizalmat, ifjúságot, vért isznak fel a nagyváradi éjszakák. Csak a napokban is egy vidám, kedves, ismerõs katonafiú letörésérõl hallottunk. Az éjszakák mártírja õ is.

Titokzatosak, varázsukkal megejtõk és elveszejtõk az éjszakák, a nagyváradi éjszakák. Jaj a gyengéknek, és a katonai fiúk között sok a gyenge. Beleszédülnek az éjszakákba…

Nagyváradi Napló 1903. január 16.